Recsk: a titkolt-tagadott múlt

A dokumentumfilm, amely először szembesítette a magyar társadalmat a sokáig tagadott-titkolt recski múlttal.

A láger maximális létszáma 1300 és 1700 fő között mozgott. Feloszlatása előtt közvetlenül, a Nagy Imre-féle kormányprogramban 1953 kora nyarán meghirdetett amnesztia nyomán körülbelül 5030 ügyet vizsgáltak felül. Igaz, a régi gyakorlatot követve a különösen veszélyesnek tartott internáltakat sokszor nemcsak visszamenőleg ítélték börtönre – mint minden szabadulót, így törvényesítve elhurcolásukat –, hanem még néhány évnyi büntetést is kimondtak rájuk.

Néhány évvel azután, hogy lakat került a vaskapura, az üres lágert a földdel tették egyenlővé; a nyolcvanas évekre, amikor a dokumentumfilm-sorozat készült, a területet benőtte a gyom. A mozi születését számtalan akadály kísérte, leginkább a volt rabtartók igyekeztek gátolni a forgatást. Mint M. Kiss Sándor, az alkotás szakértője felidézi, kocsijuk kerekét többször kilyukasztották, fenyegető telefonokat kaptak, egy volt ÁVH-s tiszt pedig rendőröket hívott rájuk. Gyarmathy Líviát a munkálatok közben egyébként tizenhatszor jelentették fel.

A közel tíz évvel később keletkezett Szökés készítési nehézségeit leginkább a pénzhiány okozta. Ráadásul Recsken nem lehetett forgatni, az egykori kőbányát ugyanis akkorra már privatizálták, a külső felvételek Tokaj környékén készültek.