„Az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha test nem léteznék” – írta René Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című művében. A filozófiai gondolkodásban komoly hagyománya van a test és a lélek különválasztásának. Platón szerint csak a lélek képes igazi megismerésre, így szükségszerűen felsőbbrendű, uralkodik a testen, amely azonban fizikai valójában rabul ejti a lelket. A test a lélek börtöne. Enyedi Ildikó új filmje, a Berlinalén debütált Testről és lélekről egy érzéki történeten keresztül vizsgálja lényünk két felének viszonyát, és végül is ellentmond Descartes-nak és Platónnak is. Test és lélek vagyunk, egyszerre és minden pillanatban, és ha így gondoljuk el (és érezzük át), kiszabadulhatunk önnön rabságunkból. Ehhez pedig csupán szerelemre van szükség.
Mária (Borbély Alexandra) és Endre (Morcsányi Géza) egy vágóhídon dolgoznak. Mária minőségellenőr, Endre gazdasági igazgató. Mindketten visszahúzódó emberek. A nő gyermekkora óta jelenlévő mentális problémái (mintha az Esőember Raymondját és a Híd című krimisorozat Saga Norén nyomozóját gyúrták volna össze Borbély Alexandra karakterében), a férfi pedig lebénult keze miatt zárkózott saját magába.
A két rabul ejtett ember mégis kapcsolatba lép egymással, ám nem hétköznapi módon. Álmaikban találkoznak, mindketten ugyanazt álmodják, szarvasként járják a behavazott erdőt. Amint egy mentálhigiénés vizsgálat során fény derül a valószínűtlen találkákra, megpróbálnak a valóságban is közeledni egymáshoz. Ez azonban jóval nehezebb feladat, mint szarvasként közösen inni a patak vizéből. Hiszen még az sem biztos, hogy a vágóhíd valósága nem a szarvasok álma-e.
Enyedi Ildikó Az én XX. századom című alkotásával 1989-ben elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Kamera-díjat Cannes-ban. Különleges, álom és ébrenlét határán egyensúlyozó, a század súlyos kérdéseit is önfeledt, pajzán módon feltevő munkáját a legjelentősebb magyar filmek között tartják számon. Később a Bűvös vadász, majd a Simon mágus című filmjei ismét a rendező egyedi látásmódjáról, és az apró részletek iránti fokozott érzékenységéről tanúskodtak. Utóbbi filmje óta, vagyis közel húsz éve nem készített nagyjátékfilmet. Az elmúlt években a nagy sikerű Terápia című HBO-sorozat epizódjait rendezte.