A beszélgetés végén a riporter, Susanne Burg megkérdezte a magyar rendezőt, vajon a filmjének egyik jelenete, amelyben egy rendőr szemet huny egy bűncselekmény fölött, némi ellenszolgáltatás fejében, nem a magyarországi társadalmi körülményekre utal-e.
„Ezek a mi mindennapjaink. Oké, adjon nekem egy kis húst, egy kicsit innen, egy kicsit abból – ez volt a szocializmus. ( ) De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el. ( )
Most az Egyesült Államokban a választások után az ottani embereknek azt szeretném mondani: Figyeljetek, mi itt évekkel ezelőtt ugyanezen mentünk keresztül. De nem tudok sajnos jó tanácsot adni, mert mi sem tudtuk megoldani a problémákat. Bizonyos szempontból ez azért félelemkeltő, mert nem csak arról van szó, hogy tisztességtelen módon megkerülik a szabályokat, hanem alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat, rombolják szét a demokrácia alapjait és a demokratikus kontrollt. Szívesen volnék büszke a hazámra, de már hosszú évek óta nem tudok az lenni, és ez fáj nekem.”
A díjátadót követő sajtótájékoztatón Enyedi Ildikó már rövidebben utalt a magyar közállapotokra. „Ahhoz képest, mennyire félelmetesen abszurd országban élünk, folyamatosan készülnek a színvonalas alkotások, és folyamatosan tűnnek fel olyan alkotók, akik eredeti hangot ütnek meg a filmjeikben” – fogalmazott.
