Casey Affleck és a pokol mélységei

A tragédia utáni ürességet, a továbblépés képtelenségét mutatja be az idén két Oscar-díjat nyerő A régi város.

Az egyenetlen történetvezetés ugyanakkor ezután tárja fel hibáit is. Amilyen hirtelen tör be az iszonyat, olyan gyorsan térünk vissza a nihilhez. Csak Affleck összevont szemöldöke és le-lesújtó ökle helyett láthatunk már többet, így azt is, hogy a filmsztár nem egyetlen arckifejezéssel tervezte letudni a kétórás játékidőt. A valódi bravúr pedig épp abban rejlik, hogy a színész képes a filmidő elején visszafogni, nem túljátszani magát, hogy aztán amikor kell, a felszínre törő érzelmeket is tökéletesen tudja visszaadni. Különös kettősséget tapasztalunk közben, hiszen Oscar-kedvenc alkotásként épp könnyekre, érzelmekre, csipetnyi hatásvadászatra számítanánk, amivel szemben nekünk kellene visszafogottságot, „a kevesebb néha több” elvét javasolnunk. Itt a helyzet fordított, Kenneth Lonergan rendező utóbbit tekintette iránymutatónak, mi pedig kicsit soknak érezzük már a körítést, és kevésnek a szembesítést az iszonyattal. Miközben tudjuk, érezzük, hogy ez így hiteles, így pontos, ahogy van.

Lonergan eddigi munkásságát ismerve sejthettük, hogy a rendezőben rengeteg lehetőség rejlik, és most végre mondhatjuk azt is, nem ígéret ő többé. A Csak egy kis pánik, valamint a New York bandái írója hosszas huzavona után végül hat éve készítette el rendezőként a Margaretet, amit kritikai siker, de visszafogott nézői érdeklődés kísért. A régi város viszont az utóbbi időszak egyik kedvenceként végleg a radarra helyezte őt. „Nem oldozhatja senki föl / a jövevényt, ki halasztást kapott, / a földön vesztegelni egyelőre” – írja Kálnoky László A régi ház című versében, s ez éppúgy vonatkozik Manchesterre is Lee Chandler esetében. Megnyugvást senki, a volt feleség sem adhat számára, a fájdalom mélységét pedig épp a kettejük közti történések kapcsán érthetjük meg. S azt kívánjuk, bár jóval többször állnának ők egymás mellett a vásznon, és mutatnának rá még inkább az élet súlyára, a tragédiák jelentőségére.

A nemi erőszak vádja és a jótékony hollywoodi amnézia

Minden szakíró biztosra vette, hogy 2017-ben a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját Casey Affleck kapja A régi városért. És nem is történt meglepetés, Ben Affleck kisöccse vitte haza az aranyszobrocskát. Voltak azonban, nem is kevesen, akik egyáltalán nem örültek a színész sikerének. Elsőként a díjat átadó Brie Larson amerikai színésznő juttatta kifejezésre nemtetszését: olyan arccal gratulált, mintha saját halálos ítéletét kézbesítették volna. A megvetéssel vegyes elutasítás egy hét évvel ezelőtti ügyben gyökerezik. Casey Affleck 2010-ben egy áldokumentumfilmen dolgozott. A műből végül nem lett semmi, a producer, Amanda White, illetve az operatőr, Magdalena Gorka azonban beperelték a színészt, amiért állításuk szerint szexuálisan zaklatta őket a forgatáson. Az ügy nem jutott el a bíróságra, a felek peren kívül megegyeztek. Brie Larson a tavalyi gálán A szoba című filmért kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó Oscart. A műben Larson egy olyan nőt alakít, akit kamaszkorában elrabolt, éveken át fogva tartott és rendszeresen megerőszakolt egy férfi. És nem véletlenül vállalta el a film főszerepét, hiszen a színésznő élharcosa a női egyenjogúságért folytatott küzdelemnek, évek óta rendszeresen szólal fel a megkülönböztetés, a zaklatás és a nőkkel szembeni erőszak ellen. Mindezek fényében érthető, hogy Larson nem örült kifejezetten Casey Affleck elismerésének. Kettejük színpadi performance-a azonban csupán néhány hétig ad beszédtémát az álomgyár körül, aztán a színész nemierőszak-ügyét elnyeli a jótékony hollywoodi amnézia. Egy brit publicista úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az amerikai filmvilág macsói összezárnak Affleck előtt, akinek így már nem eshet bántódása. Brie Larson időközben interjút készített Jane Fondával, amelyben a 79 éves Oscar-díjas színésznő voltaképpen arról beszélt, hogy Hollywoodban magától értetődő természetességgel zaklatják és erőszakolják meg a nőket. Talán nem meglepő ezek után, hogy Affleck – színészi teljesítményét tekintve megérdemelt – Oscarját több szakíró is a filmipar álszent gesztusának nevezte, hiszen az aranyszobor csillogása könnyen elterelheti a figyelmet a valóban súlyos problémákról. Időközben Casey Affleck is megszólalt az ügyben, és visszautasított minden találgatást. A hét végén A régi város rendezője, Kenneth Lonergan is védelmébe vette főszereplőjét. Egy egyetemi lapba írt olvasói levelében úgy fogalmazott, a zaklatás feltételezése nem egyenlő a váddal, majd hangsúlyozta, bizonyítékok nélkül nem ítélheti el senki a színészt. (F. B.)