Mi pedig ülünk a moziban, s ítélnénk, ki a tisztább, ki az elveit inkább feladó, miközben próbáljuk elhessegetni a kérdést: mi hogyan állnánk a próbatételt? Szerencsés, ki úgy lehet elvhű, hogy nem kerül látványos válaszút elé. Miközben a próbatétel ott van a mindennapokban persze, csak már észre sem vesszük, s gondoljuk, mi még nem mérettettünk meg, de egyszer talán.
Martin Scorsese briliáns filmje méltán kerülhet egy sorba az olyan korábbi klasszikusokkal, mint amilyen Krisztus utolsó megkísértése is volt. S joggal vetheti fel Tandori Dezső nagyszerű kóanját: „Némaság a hang helyett. / De a némaság mi helyett?” Tényleg, mi helyett? Milyen választ várunk? És milyen választ adunk magunknak, amikor tudjuk, hogy már elvesztünk?
