Vidám nótázás közepette keltegetjük a kígyótojást

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A XIX. századi Havasalföld és napjaink családi drámája után a ’30-as éveket mutatja be Radu Jude.

Lakner Dávid
2017. 03. 04. 15:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kórházbeli alakok pedig lelkesen vitáznak antiszemitizmusról, a német–francia ellentét mibenlétéről, tesznek hitet előbb a hitlerizmus mellett, majd játsszák el gúnyosan a diktátort, amint magából kifordulva üvölt tömegek előtt. Mintha csak játék lenne az egész, az élet, az elnyomás s a néplélekbe betaláló Führerről való okfejtés. Hallottam, hogy valaki azt kiáltja az utcán, halál a zsidókra, s nem értettem – mondja hősünk barátnőjének, aki a kórházban tetszik meg neki. Nem értette, hogy lehet, hogy ilyen komoly dologról, mint a halál, csak olyan egyszerűen üvöltözzenek az utcán, és fel se tűnjön senkinek, menjen mindenki tovább a dolgára. „Ha azt kiáltozná, halál a borzokra, biztos mindenki döbbenten nézne rá” – halljuk.

A költői vénával megáldott, bohém fiatal sztorija Max Blecher történetén, művészetén alapszik, s közben folyamatosan megszakítják a filmet a szerző sorai, melyek fejezetszerűen tagolják részekre az alkotást. Érzésekről olvashatunk a vásznon, amelyeket a főhőshöz kötünk, a fiúhoz, aki érzékenyen szemléli a körülötte növekvő, lelkesen gajdoló borzalmat. Miközben a környezet már forrong, miket írtak Hitlerről, ő még mindig azon vitázik barátnőjével, Minulescu a jobb költő, vagy Bacovia. Egy vidám jelenet váratlanul erőszakos összetűzéssé fajul, a forradalmi dalok önfeledt éneklése egyik percről a másikra válthat sokkal súlyosabbra.

„Álmodom, s szinte nem vagyok, elvesztem, mim nem volt soha, / És elkezdtem haldokolni, mielőtt még éltem volna” – írta még Pessoa alig néhány évvel korábban, 1929-ben az Itt, a széles parton, némán kezdetű versében, s ezt érezhetjük a Sebhelyes szívek közben is. A lassan csordogáló film ezúttal ugyanakkor kevésbé intenzív, letaglózó, mint a rendező legjobbja, a Mindenki a mennybe megy volt, éppúgy, ahogy Serban Pavlu is kevésbé nyújt emlékezetes alakítást itt az orvos, mint öt éve a frusztrált volt férj szerepében. Viszont fontos, sokat nyújtó alkotás, melyet csütörtök este a Budapesti Román Kulturális Intézet mutatott be a Frankofón Filmnapok keretében.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.