A tavaly bemutatott Nyerset megelőzte a híre: szájról szájra járt, hogy az elkészült mű annyira sokkoló, hogy akadt, aki el is ájult a vetítésén, a Nyers pedig rögtön felkerült a legdurvább, legbotrányosabb filmeket számba vevő listákra.
Bár félő volt, de a Nyers lényege valójában egyáltalán nem az öncélú brutalitással való riogatás. Horrorfilmnek sem igen nevezhetjük Julia Ducournau első nagyjátékfilmjét, és szerencsére bűnös élvezettel felérő abszurd sem lett belőle.
Pedig megvolt rá minden esély. A történet szerint Justine elsőéves az állatorvosi egyetemen, ahová nővére is jár, rögtön az elején pedig kénytelen szembesülni a rendkívül durva és megalázó beavatási ceremóniákkal. A lány az intézménybe vegetáriánusként érkezik, ám az egyik durva próbatétel során nyers nyúlvese lenyelésére kényszerítik. Hiába mondja, hogy az egész családjuk, így testvére is vegetáriánus: ezt a nyomban odarángatott nővére egyszerűen letagadja. Onnantól nincs megállás Justine számára, rákap a hús ízére, hogy az állatias ösztönöknek engedve hamarosan már társaira kezdjen éhezni.
Az itthon a Titanic filmfesztiválon bemutatott tavalyi mozi összetett társadalmi szatíra, egyúttal a néző elevenébe találó dráma, aminek tagadhatatlanul zsigeri a hatása, ezt szolgálja az ábrázolásmód durvasága is. Bár több helyütt írták, de a kannibalizmus nem is annyira a szexuális ébredezés vagy a felnőtté válás metaforája lesz itt. A valóban gyermekien naiv Justine elsősorban nem felnőttkorba lép, hanem sokkal inkább szembekerül a társadalom képmutatásával és agressziójával, valamint az ösztönök leküzdhetetlen áradásával. Nem véletlenül játszik rá Ducournau a főhős nevével De Sade klasszikus művére. A Justine, avagy az erény meghurcoltatásához hasonlóan figyelhetjük meg itt az ember harcát ösztöneivel, s közben az álszent, de gátlásait bármikor levetkőzni kész társadalommal. A kegyetlenkedés ott van minden pillanatban: kulcsfontosságú az orvosnő története, akit Justine a testi tünetei miatt keres fel. Mint halljuk, járt nála egy teltebb lány, aki a végén teljesen elérzékenyült: állítása szerint az orvosnő volt az első, aki nem tett megjegyzést az alkatára.
A Nyers azon ritka film, amelytől jóval több gondolkodnivalót kapunk, mint amennyit előzetesen vártunk. Bár a rendezőnő a vegetarianizmus kapcsán úgy nyilatkozott a Vox havilapnak, hogy azzal csak még elemibb erejűvé akarta tenni az első húsfogyasztást, ennél akár jóval összetettebb értelme is lehet ennek a motívumnak, hiszen köze lehet a képmutatáshoz, az ösztönök mélyre rejtéséhez is.
Justine sorsa mintegy eldől a születésével, menthetetlenül bekerül a gépezetbe, a darálás pedig akkor indul meg kíméletlenül, amikor a védett családi közegből kiszakadva szembetalálkozik a szélesebb társadalommal. Magára maradva pedig az ellenállásnak semmi esélye.
