Amikor gyerekként a résnyire nyitott ajtóhoz lapulva bámultam a nagyszobában álló tévét, nem értettem, miért tiltottak el a szüleim szigorúan ettől a sorozattól. Az iskolában annyit sikerült megtudnom, hogy megöltek benne egy fiatal lányt, és van egy fekete barlang, ahonnan rémisztő alakok jönnek elő, de hiába vártam a hideglelős érzést, a szörny csak nem bukkant fel. Bárgyú mosolyok, furcsa gesztusok és folyamatos zene, ennyit érzékeltem a Twin Peaksből kilencévesen. Huszonöt évvel később a szörny megérkezett, és most szeretnék újra az ajtóréshez bújni a bárgyú mosolyokért.
– Egyáltalán nem értem a helyzetet – mondja Gordon Cole, FBI-főnök a Twin Peaks egyik új epizódjában. Nem mellékesen Cole-t David Lynch, a sorozat egyik atyja, az új évad teljhatalmú ura alakítja. És ha ő nem érti, mit kezdjünk mi, egyszerű tévénézők? Persze a Twin Peaks nem az átláthatósága miatt vált kultikussá. Az 1990 tavaszán induló sorozat misztikumba oltott iróniája megváltoztatta a televíziózás történetét. Igaz, a Radírfej, Az elefántember és a Kék bársony rendezője erről mit sem tudott, hiszen nem volt tévéje, fogalma sem lehetett, milyen egy átlagos sorozat. A közönség ellenben nagyon is tudta, ezért is ért fel a Twin Peaks egy jókora balegyenessel. A két évad után kimúlásra ítélt széria bő negyedszázaddal a nyomasztó finálé után a múlt hétvégén új részekkel folytatódott. Az első két epizódot magyar idő szerint hétfőn hajnalban vetítették, de az HBO Gón már az első négy rész megtekinthető. Ezek alapján pedig büszkén mondhatjuk, még annyit sem értünk az egészből, mint Gordon Cole. Mintha nem is a Twin Peaks folytatását néznénk. Felbukkannak persze régi szereplők – akár egy érettségi találkozón –, de eleinte nyoma sincs az eredeti hangulatnak, amely a gyilkos feszültséget kíméletlen paródiával oldotta. David Lynch visszatért a Radírfej és a Lost Highway nyomasztó világához, ahonnan csak valaki mássá válva szabadulhatunk ki. Épp úgy, ahogy Dale Cooper különleges ügynök (Kyle MacLachlan), akinek gonosz énje kijutott a Fekete barlangból, a jó pedig bent rekedt. Negyedszázad raboskodás után azonban most a jó lelket is szélnek eresztik, a 18 részes széria pedig vélhetően arról szól majd, hogyan talál vissza Twin Peaksbe, és számol le a gonosz alteregójával. Eddig azonban mintha cseréptörmeléken lépdelnénk, amerre nézünk, egymáshoz alig illő darabokat látunk, amelyek mélyen a húsunkba vájnak. Kivégzés, lefejezés, csonkítás és vér mindenfelé. Még az álomszerű víziók is brutálisak. Lynchből előbújt a szörny, és kegyetlen játékra hívja a nézőt. Darabjaira zúzza a Twin Peaks világát, és szinte kényszerít bennünket, hogy megpróbáljuk újra felépíteni.
Huszonöt éve tévétörténelmet írt a sorozat. A mai közegben ez már aligha sikerülhet neki, de amit látunk, így is egészen különleges. Valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy a biztonsági játékra berendezkedett stúdiók szabad kezet és elegendő pénzt adjanak egy rendezőnek 18 epizódon keresztül. Lynch képernyőre viheti legrémisztőbb álmait.
És ne feledjük, a kultikus rendező utoljára állt a kamera mögé. A Twin Peaks új évada így egy kivételes életmű egészen egyedi lezárása.
Már csak a résnyire nyitott ajtó hiányzik.
