Ricky üldözése nemzeti üggyé válik, már szinte az egész ország a fiú és „bácsikája” menekülésével van elfoglalva. A média természetesen úgy tálalja a dolgot, mintha a férfi elrabolta volna, és szexuálisan bántalmazná a fiút. Amiből persze semmi sem igaz. Az abszurd komédiaként bemutatott megrontásvád azonban valódi tragédiát hoz a felszínre, amikor kiderül, hogy Ricky legjobb nevelőotthonbeli barátját meggyilkolták, valószínűleg éppen azért, hogy ne beszélhessen a szexuális zaklatásokról. A gyermekvédelmet megszemélyesítő matróna számára azonban csak a szlogen számít: „nincs elveszett gyerek”, de hogy mi történik azután, hogy az állam letudta kötelességét, és az árvákat lepasszolta egy családhoz, vagy bedugta egy intézetbe, már nem érdekes. Ricky története így nyeri el valódi jelentését, és válik egyszerre mulattató, mégis könnyfakasztó példabeszéddé a felelősségről és a szeretetről.
Waititi azonban nem elégedett meg annyival, hogy elmeséljen egy édes-bús sztorit. A Vademberek hajszáját szinte kizárólag filmes utalásokból, idézetekből és stílusparódiákból építette fel. Mindenekelőtt tökéletesen magáévá tette az egyik legeredetibb amerikai rendező, Wes Anderson (Grand Budapest Hotel, Holdfény királyság, A fantasztikus Róka úr) mesemondó lendületét, és így idézett meg több tucat kultikus mozifilmet. Waititi a Rambo utalásokat le sem tagadhatná, de A Gyűrűk ura, a Ragadozó, a Terminátor, a Reszkessetek, betörők! és A visszatérő is felbukkan, a nagy üldözési jelenet a fináléban pedig a legújabb Mad Max bájos paródiája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!