Űrlényekre nincs is szükség, ez a film elpusztítja önmagát

Az Alien legújabb fejezetében Ridley Scott szörnyek helyett Coelhóval és Erich von Dänikennel támad.

Első látásra ettől a problémakörtől, hiába ígérte meg minden fórumon, Ridley Scott az új alkotásban is képtelen elszakadni. A prológusban az Alien-filmek expedíciói mögött álló vállalat, a Weyland Corporation feje, Peter Weyland (Guy Pearce) és a Prometheusban már megismert android diskurálnak a teremtésről. Beszélgetésüknek a természet és a művészet csodái: hatalmas hegycsúcsok, Michelangelo Dávid-szobra, Pierro della Francesca festménye, egy Steinway-zongora, egy Carlo Bugatti-szék és Wagner zenéje adják a hátteret. Weyland kijelenti, mindezek az alkotások semmit sem érnek az ember teremtéséhez képest, ezért egyetlen célja, hogy felkutassa a Teremtőket.

Ehhez képest a Prometheus történései után tíz évvel a Covenant nevű űrhajó már más céllal indul útnak a Földről a fedélzeten kétezer telepessel: egy távoli bolygón kolóniát akarnak létesíteni. Hirtelen azonban idegen rádiójelet fognak, és elhatározzák, hogy sutba dobva tíz év kutatását, mégsem az eredetileg kijelölt bolygóra szállnak le, hanem oda, ahonnan a jel érkezett. Zseniális húzás, ezzel a döntéssel ugyanis már negyedóra után tökéletesen hiteltelenné válik a történet. A rádióadás egy dal foszlányaiból áll, és ez elég az újdonsült kapitánynak (az előző odaégett a hibernáló kabinban) ahhoz, hogy kijelölje az új célállomást.

Persze az ismeretlen bolygóról kiderül, hogy a Teremtők lakhelye, a nagy válasz helyett azonban csak a halál les az érkezőkre különféle formákban. A gyilkos szörnyek mellett azonban – hatalmas fordulat – megtalálják Davidet, az androidot, aki úgy tűnik, szerencsésen eljutott az előző film végén kijelölt úti célra. Elizabeth Shaw-nak azonban nyoma sincs.

A telepesekkel is érkezik egy szintetikus tiszt, Walter (akit szintén Fassbender alakít), a két andorid pedig hamar egymásra talál. Kettejük vitája művészetről, teremtésről és szolgálatról a film központi motívumává válik. Walter amorális, csupán kiszolgálja az emberiséget, David azonban emberi, túlságosan is emberi, ezért a fejébe veszi, hogy istenné válik és elpusztítja az emberiséget. A Covenant nagy kérdése, hogy az ember teremtményei közül vajon melyik kerekedik felül.

Mintha Paolo Coelho és Erich von Däniken egész nap Nietzschét olvasna, egy szót sem értenek belőle, mégis nagyon igyekeznek, hogy elmeséljék. A mulatságos konyhafilozófia mellé kapunk persze néhány alient: kicsit, nagyot, emberszerűt, klasszikusat, spórából kifejlődőt, tojásból kikelőt, de jelenlétük teljesen felesleges és indokolatlan. Ridley Scott érezhetően szeretett volna mindazok kedvében járni, akik az előző filmből hiányolták a horrort és főként a legendás xenomorfot, de az erőltetett rémisztgetéssel nagyobb kárt tett a mítoszban, mint ha teljesen lemondott volna az űrszörnyekről.

És sajnos van, ami még a szörnyek felbukkanásánál is rosszabb: a színészek. Vagy eleve teljesen semmitmondó karaktereket írtak és ehhez választottak szereplőket, vagy a rendezésnek köszönhető, hogy jellegtelen, megjegyezhetetlen emberek rohangálnak a színen. Mindenesetre senkiről nem tudunk meg semmit, így még csak szánni sem lehet szerencsétleneket. Kicsit mintha az Airplane-filmek felfújható robotpilótája tért volna vissza, azzal a különbséggel, hogy benne több volt az élet, mint a Covenant űrhajósaiban. Egyedül a kettős szerepben megjelenő Fassbender csinál úgy, mintha épp egy filmben szerepelne. Nem csoda, hogy rá húzták fel az egészet, de akkor mi szükség volt a többiekre?  

Talán kicsit sántít a párhuzam, de az Alien-filmek kapcsán Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott kapitányának 2001-es szavai jutottak eszembe. A nagy sikerek után a csapat hirtelen visszaesett, jött egy ötödik hely, mire a mester azt mondta, ugyanolyan jók vagyunk, mint korábban, csak ez valahogy nem jön ki a fiúkból. Ridley Scott mitológiájában is megvan minden ahhoz, hogy jó legyen, láttuk ezt az első részben (és egy kicsit a másodikban is), mégsem sikerül kihozni belőle.

A Csillagok háborúja sikeresen túlélte George Lucas ámokfutását, és három gyengébb rész után visszatalált a megfelelő útra. A hírek szerint Ridley Scott még két Alien-filmet tervez, remélhetőleg ezekben neki is sikerül majd feledtetnie a Prometheus és a Covenant (és persze a korábbi filmek) baklövéseit.