Vannak hollywoodi színészek, akik sok szerepben tűntek fel pályafutásuk során, de csak egyvalaki van, aki mindent eljátszott: Morgan Freeman. Az Oscar-díjas színész volt már börtöntöltelék és az Egyesült Államok elnöke, Nelson Mandela és közönséges szemfényvesztő, bokszedző és sofőr, mór harcos és haldokló kalandor, öregedő bankrabló és bölcs tudós, piti kis strici és maga a Jóisten. És a sor a végtelenségig folytatható. Morgan Freeman ma tölti be a nyolcvanat, és amíg legtöbb pályatársa ebben a korban visszavonulót fúj, ő egymás után veti bele magát az újabb és újabb szerepekbe.
Nem csoda, hiszen későn érő tehetségként majdnem ötvenéves volt már, mire a hírnév utolérte. A nyolcvanas évek végétől azonban az egyik legtöbbet foglalkoztatott hollywoodi színésszé vált, és sikersorozata a mai napig tart. Freemannek esze ágában sincs lassítani, az elmúlt tíz évben több mint húsz filmben szerepelt, legújabb produkciója, a Diótörő forgatása alig néhány hónapja fejeződött be.
Igaz, sokáig abban sem volt biztos, hogy színésznek áll. Egy interjúban elmesélte, húszéves koráig vadászpilóta szeretett volna lenni, a légierőnél azonban hamar rájött, hogy sokkal jobb, ha a háttérben futnak a felhők, forog a kamera, és mindenki csak úgy tesz, mintha repülne. Miután 1959-ben leszerelt, Hollywoodba költözött, ahol drámaiskolába járt, táncot tanult, és folyamatosan meghallgatásokra járt, kevés eredménnyel. A kudarcok hatására a hatvanas évek elején átköltözött New Yorkba, ahol végre rámosolygott a szerencse, szerepet kapott a Hello, Dolly! afroamerikai, Broadway-változatában.
Persze a siker nem volt egészen váratlan, a színész alaposan megdolgozott érte, és a befektetett munka mellett a tehetségnek sem volt híján.
Morgan Freeman a Tennessee állambeli Memphisben egy borbély és egy tanár ötödik és egyben utolsó gyermekeként látta meg a napvilágot. A család nehéz anyagi körülményei miatt a fiú csecsemőként a nagymamájához került a Mississippi állambeli Charlestonba. Itt járt iskolába, és már ekkor kiderült, remek érzéke van a színjátszáshoz, kilencévesen debütált a színpadon, három évvel később pedig már a nashville-i rádióban szerepelt. Színpadi természetességével levette a közönséget a lábáról, nyert is egy drámaösztöndíjat, ám ekkor már érezte, hívja őt az ég, jelentkezett a sereghez. Ott azonban a pilótafülke helyett csupán a radarok javítását bízták rá, így a kitérő után visszatért a színészethez.