Az Ó, anyám! ezzel szemben megmarad a kilencvenes évek B kategóriájának szintjén. Miközben szegény Goldie Hawn papírszerű karakterétől egy poénra sem emlékszünk, Schumer hozza a Kész katasztrófából ismert szerepét: fiatalabb és vagányabb Bridget Jonesként szórakoztat minket. Apatow filmjében ezt tetézték azzal, hogy mellétettek egy Mark Darcy-epigont, amitől most szerencsére megkíméltek minket, de az összkép még így is siralmas. Az egyetlen vicces szálat a harmadik családtag, Hawn filmbeli fia jelenti, aki az emberrablás hírére rögtön riasztja a külügyet, és követeli a szupercsapat bevetését.
Jonathan Levine számos jobb filmet rendezett már (Fifti-fifti, Eleven testek), így félő, hogy valamiféle Schumer-átokkal állhatunk szemben. Aki az amúgy eredeti komikával nagyjátékfilmbe vág bele, az csúnyán meg fog bukni.
