Mióta Christopher Nolan a kétezres évek elején elkészítette a Memento–Álmatlanság párost, filmes feszültségkeltésben nehéz őt felülmúlni. Lélektanilag kínáltak rendkívül nyomasztó perceket művei, amelyek közül az Álmatlanság egyenes vonalvezetésű, a Memento kacifántosabb alkotás. Az emlékeinek élő férfi visszafelé játszódó sztoriját nehezen bogoztuk ki, de amikor sikerült, a film elementáris erővel fejtette ki hatását.
Más kategóriát jelentett A sötét lovag, az Eredet és legutóbb a Csillagok között. Az egyre látványosabb szuperprodukciók másként voltak hatással a nézőre. Igazi moziélményt kínáltak, újradefiniálva, mit jelent felépíteni és mozgatni egy-egy teljesen eredeti, sokrétű fantáziavilágot. Valódi látványfilmek voltak, ahogy minden korábbinál inkább annak nevezhető a héten mozikba került Dunkirk is. Nolan első háborús filmje nagyszabású vállalkozás, egyúttal az egyik legkísérletibb darabja.
Az 1940. május végi dunkerque-i csatát bemutató produkció forgatókönyve ugyanis alig haladta meg a száz oldalt, és kivételesen nem is a rendező öccse, Jonathan Nolan írta. Régi álmát valósította meg ezzel a filmmel a rendező, így persze minden korábbinál inkább ragaszkodott saját koncepciójához. Ami ezúttal rendkívül kockázatos: a szövetségeseket hozta ki ugyanis nem csak erkölcsi győztesként az elbukott dunkerque-i küzdelemből. Szokás mondani, hogy a történelmet a győztesek írják, de azért mégiscsak új minőség egy olyan harcot ünnepelni, amelynek egyetlen pozitívuma számukra, hogy nem őrölte fel teljesen a brit haderőt. Nolan szerint viszont épp ez mutatta Dunkerque jelentőségét: miután a németek teljesen bekerítették a briteket és franciákat, a szövetségesek megszervezték az evakuálást célzó Dinamó hadműveletet. Ha nem sikerül kimenteni a németek ellen küzdőket, több százezer katona veszett volna oda. Nolan szerint tehát abból fakad Dunkerque győzelme, hogy ha nem jön össze az evakuálás, a tengelyhatalmak akár meg is nyerhették volna a háborút. A nyakatekert érvelés alapján ez nem annyira Dunkerque-ről szól, mint a szövetségesek eredendő igazáról.