A kis hercegnél azt tartotta elsődlegesnek, hogy érzelmileg hassanak a figurák, naivan szerethetőre rajzolja meg őket. – A vízfestékróka jó példa volt erre – mondja. Mark Osborne filmje amúgy is különleges feladat volt: a 3D-animációt ötvözte a bábtechnikával. A Babadook ehhez képest jóval kisebb vállalkozás, mégis rendkívül népszerű lett, miután a tucathorrorok korában tudott valóban félelmetest produkálni. – Az ember azt gondolta volna, egy ilyen alacsony költségvetésű horrorból sok minden nem fog kisülni. De aztán láttam, Jennifer Kent rendező micsoda szenvedéllyel állt hozzá, és ez meggyőzött – meséli. Szerinte a Babadookot és A kis herceget összeköti az elv, hogy öleljük magunkhoz azt, ami legbelül rejlik. Ez olykor a sötétség, máskor pedig a fény.
Juhász apai nagyszülei még éltek Magyarországon, nagymamája sváb volt. Az ötvenes években emigráltak hazánkból. – De nem hiszem, hogy lélekben igazán itt tudták hagyni az országot – mondja. Unokatestvérei még vannak itt, de ő már inkább az Egyesült Államokhoz kötődik, amely szerinte különös, hatalmas buborék tud lenni a bevándorlók számára. Azért van, ami megragadja az itteni dolgokból: rakott káposzta, mondja magyarul, amikor a gyökereiről kérdezzük. Végül megjegyzi még: nem sok magyar produkciót ismer, de Tóth Luca fesztiválon vetített rövidfilmje, a Superbia nagyon megragadta.
