Óvatlan szemlélő valószínűleg azt gondolná, hogy A kis herceget és a 2014-es kulthorrort, a The Babadookot egy világ választja el egymástól. Aztán ahogy tüzetesebben rájuk néz, észreveszi: mindkettő alapja egy, a lélek legmélyéig hatoló, a gyerekekre nagy hatással lévő mesekönyv, s elkészítésükben nagy szerepe volt Alexander Juhász animátornak. Aki bár magyar származású, az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon járt először hazánkban.
Juhászt megjelenésében és stílusában is örök gyereknek érezzük. Lelkesen mutogatja lapunknak a Dungeons and Dragons fantasy alapján gyártott figuráit. – Művészként kell hogy legyen, amit csak magadnak csinálsz. Apróságok, de ezek szükségesek, képtelen lennék eladni őket – mosolyog. A fesztiválon tartott előadása is mutatja, a XXI. század gyermekével van dolgunk. – Aludjunk sokat, szeretkezzünk, olvassunk könyveket, és kerüljük a közösségi médiát – sorolja a művészet mint életstílus velejáróit. Hogy aztán komolyabbra váltva kifejtse, a 2004-es szuperprodukció, a Lemony Snicket – A balszerencse áradása végefőcímét már ő készíthette el.
Ám bármennyire örökifjúnak tűnik is, munkái komoly technikai tudásról, hozzáértésről árulkodnak. Két éve ő tervezhette A kis herceg karaktereit, míg a Babadookhoz az annak savát-borsát adó rémkönyvet készítette el. Amennyire barátságosak, szerethetők a Jeff Bridges és Rachel McAdams fémjelezte animáció figurái, éppolyan rémisztők, zsigerig hatolók az ausztrál horroréi. – A kis herceg nehezebb feladat volt, mert ott az egész filmért feleltem – fejti ki lapunknak Juhász. És tényleg nem volt egyszerű dolga, amikor a mindenki által ismert karaktereket kellett újraálmodnia. – Olyan könyv ez, amelyhez az embereket nagyon személyes viszony fűzi, ezért is volt nagy megtiszteltetés a felkérés – mondja.
Igaz, ő viszonylag későn olvasta Saint-Exupéry meséjét, fiatalon olyanok inspirálták inkább, mint A NIMH meséje vagy az Egy bogár élete. „Igen, a jó öreg Pixar-animáció” – nevet. De lenyűgözte az 1988-as japán anime-sci-fi, az Akira is: – A technikai vívmányaitól és az absztrakt történetmesélésétől dobtam egy hátast – jegyzi meg.
A kis hercegnél azt tartotta elsődlegesnek, hogy érzelmileg hassanak a figurák, naivan szerethetőre rajzolja meg őket. – A vízfestékróka jó példa volt erre – mondja. Mark Osborne filmje amúgy is különleges feladat volt: a 3D-animációt ötvözte a bábtechnikával. A Babadook ehhez képest jóval kisebb vállalkozás, mégis rendkívül népszerű lett, miután a tucathorrorok korában tudott valóban félelmetest produkálni. – Az ember azt gondolta volna, egy ilyen alacsony költségvetésű horrorból sok minden nem fog kisülni. De aztán láttam, Jennifer Kent rendező micsoda szenvedéllyel állt hozzá, és ez meggyőzött – meséli. Szerinte a Babadookot és A kis herceget összeköti az elv, hogy öleljük magunkhoz azt, ami legbelül rejlik. Ez olykor a sötétség, máskor pedig a fény.
Juhász apai nagyszülei még éltek Magyarországon, nagymamája sváb volt. Az ötvenes években emigráltak hazánkból. – De nem hiszem, hogy lélekben igazán itt tudták hagyni az országot – mondja. Unokatestvérei még vannak itt, de ő már inkább az Egyesült Államokhoz kötődik, amely szerinte különös, hatalmas buborék tud lenni a bevándorlók számára. Azért van, ami megragadja az itteni dolgokból: rakott káposzta, mondja magyarul, amikor a gyökereiről kérdezzük. Végül megjegyzi még: nem sok magyar produkciót ismer, de Tóth Luca fesztiválon vetített rövidfilmje, a Superbia nagyon megragadta.
