Charlize Theron jóval vagányabb hősnő lett, mint mondjuk Wonder Woman: bár a film végéig nem tudjuk, ki kinek dolgozik valójában, érezzük, hogy Lorraine Broughton kézben tartja a dolgokat. Eközben a hidegháború remek allegóriájaként végig bizonytalankodhatunk. Ahogy McAvoy karaktere is megfogalmazza: csak az a kérdés, ki nyert, és mi a játék valójában. John Goodman pedig ismerős szerepben találhatta magát: ahogy az Éj anyánkban, itt is egy kissé titokzatos ügynököt alakít. Igaz, a zseniális Vonnegut-regénnyel szemben itt azért jóval kevésbé bizonyul filozofikus alkatnak.
Ahogy az Atomszőke sem egy revelatív alkotás a hidegháborús kémharcokról. Jóval inkább egy pörgős, akciódús közönségmozi, ami nem váltja meg a világot, de ez nem is célja.
