A K. O. egyik legjobb pillanata, amikor Lecomte sorsa párhuzamba kerül barátjáéval, akit az alternatív valóságban már korábban kirúgtak a vállalattól. – Az asztalon várnak a holmijaid, mindenki másként néz rád, nem érted, mi történik? – teszi fel a kérdést, és egyszerre nagyon is kézzelfoghatóvá válik, hogy egyik napról a másikra egy párhuzamos univerzumban találjuk magukat.
Ennek ellenére Gobert filmje jóval több is lehetett volna annál, ami lett. A francia film sztárja, Lafitte persze nagy beleéléssel biggyeszti undorral a száját mindenkire, és a többi szereplőre sem lehet panasz. Viszont jobban működhettek volna ők is egy olyan történetben, ami kevésbé közhelyesen, több meglepetéssel képes mesélni önmagunk és társadalomban elfoglalt helyünk újrafelfedezéséről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!