Több mint hetven országból érkeztek alkotások az idei BuSho nemzetközi rövidfilm-fesztiválra, és nem csekély számú magyar indulóért is szoríthattunk: ezúttal kilencvennégy hazai alkotást neveztek a mustrára.
– Nem tudunk semmilyen tendenciát ráhúzni a rendezvényre, ennyi filmest mindig más foglalkoztat – erről beszélt lapunknak a BuSho szervezője, Gábeli Tamás. Hozzátéve azért: persze, rendre érkeznek menekültes produkciók, de ez mindenhol így van, hiszen a téma lázban tartja a világot. A vidéki és a határon túli helyszínek megszűntek, leszámítva a sopronit, ami jól működött eddig is.
A fő vetítések a Puskinban és az Art+ moziban zajlottak a múlt héten.
A tervek kapcsán Gábeli elmondta: a lehetőségeiknél feljebb nem rakná a lécet, és nem is cél A kategóriás fesztivált csinálni. – Voltam már ilyenen, ahol nyolcszáz meghívott vendég volt, de senki nem ismert senkit. Csodálatos dolgok alakulhatnak ki egy ilyen kisebb fesztiválból is – jegyezte meg.
A BuShón a fiatalabb generáció aktivizálódása óta egyre jobbak a magyar animációk, ahogy azt idén is tapasztalhattuk. Az indulók közt volt Wunder Judit műve, a Kötelék is, ami több más animációs rövidfilmhez hasonlóan erotikát vegyít feszültségkeltéssel, ráadásul egy különös, macskás történet keretében.
Az idei KAFF-nagydíjas alkotás valóban erős lett: elmagányosodásról és szeretetvágyról mesél.
Meg is kapta a BuShón a legjobb magyar animációs filmnek járó elismerést.
De indult a sok tekintetben hasonló Vulkánsziget is Lovrity Anna Katalintól, valamint a Superbia Tóth Lucától. Előbbiben nagymacskák kergetőznek, a különös tigrismesében pedig érzelmi elnyomásról, uralkodni vágyásról tanulhatunk többet. Érdemes még említeni Dell’Edera Dávidtól a Balkont, amelyben a megszokott délutáni szürkeséget egy váratlan üvöltés szakítja meg, hogy aztán a panelsoron mindenki csatlakozzon. Mert ha egyvalaki kiáll, erőre kapnak a többiek is.
Szabó Simon rövidfilmje, az Ebéd előtt hangulatilag szintén erős alkotás, Molnár Gusztáv pedig ha belehúz, és elfelejti a Barátok közt-világot, remek karakterszínész lehet. A film sztorija kapcsán viszont muszáj megjegyezni: Nemes Jeles László a Türelemmel már rég csinált hasonlót.
Jakobetz Zoltántól a Vándorkupa már a Mindenki konfliktusos tanár/edző-diák viszonyát hozza, csak jóval több hétköznapisággal. Egyszerűségében szerethető film.
A külföldi mezőny egyik legerősebbjének Anna Hintstől az észt–francia–luxemburgi Jég tűnt: fájdalmas, katartikus sztori,
ami olykor még a Kosztolányi-féle Fürdés értelmetlen tragédiáját, apa-fia kapcsolatát is megidézi.
Az idei BuSho fődíját egyébként Dudás Balázs Welcome-ja nyerte, ami egy érzékeny elvándorlássztorit helyez a középpontba. Az Ezüst BuShót Tal Greenberg alkotása, a Kapunka, a Bronz BuShót pedig a Tóth Barnabás-féle Van egy határ kapta.
