Hetvenéves korában elhunyt Anne Wiazemsky színésznő, aki tizenkét éven keresztül volt Jean-Luc Godard felesége – számolt be róla mások mellett a The Guardian. Wiazemsky a francia újhullám ismert alakja volt, számos filmben bukkant fel a hatvanas évek óta. Hosszú ideje küzdött a rákkal. Bátyja, Pierre arról beszélt az AFP-nek, hogy nagyon beteg volt már.
Anne Wiazemsky 1947. május 14-én született Berlinben, a jeles francia író, Francois Mauriac dédunokájaként. Tizennyolc évesen debütált Robert Bresson filmjében, az 1966-os Vétlen Balthazárban. A rendező annyira a megszállottjává vált, hogy a forgatás során is próbált többször közeledni felé. Ezt Wiazemsky később Jeune Fille című önéletrajzában írta meg.
1967-ben már Jean-Luc Godard filmjében, A kínai lányban szerepelt, a rendezővel pedig egymásba is szerettek, még abban az évben házasságot kötve. Kapcsolatuk 1979-ig tartott, a színésznő pedig olyan Godard-filmekben tűnt még fel, mint a Lotte in Italia (1971) vagy a Minden rendben (1972). De dolgozott Marco Ferrerivel (Az ember magja), Pier Paolo Pasolinivel (Teoréma, Disznóól) és Alain Tannerrel (Visszatérés Afrikából) is.
Később regényíróként tartották számon Wiazemskyt, akit utoljára 1988-ban láthattuk a Ville étrangere-ben. Kiadta például az Un an apres (Egy évvel később) című könyvet Godard-ral való kapcsolatáról. Ebből született aztán Michel Hazanavicius idei filmje, a Le Redoutable. A színésznő utolsó nyilvános szereplése így az idei Cannes-i Filmfesztiválhoz kötődött.
A némafilmest is készítő rendező azt mondta, Wiazemsky először vonakodott beleegyezni az adaptációba, de mikor elmondta neki, hogy humoros filmről lenne szó, ráállt. „Azt mondta, hogy szerinte ez egy szórakoztató kapcsolat volt, vicces időket élt meg” – emlékezett vissza Hazanavicius.
Egy nagyon is emberi filmcsillag volt, aki segített Franciaországnak felfedeznie önmagát – írta a The Guardian szerzője, Jonatham Romney. Mint hozzátette, egy élettel teli színésznőt láthattunk a filmvásznon, aki részvétteli, vágyakozást ébresztő karaktereket alakított rendre. Romney azt sajnálja mindenesetre, hogy a Le Redoutable-ban nem tudott megjelenni az a mély belső átélés (derültség, őrlődés és elkeseredés nagyon emberi elegye), ami Wiazemsky prózáját olyan magával ragadóvá tette.
