Rodin ennél többet érdemelt volna

Jacques Doillon életrajzi filmjében csak beszélnek a szenvedélyről, de a történet unalomba fullad.

Vagy arról a Rodin szájába adott mondatról lenne szó, hogy „művészként mestermunkáknak bizonyulunk, emberként viszont csak szánalomra méltónak”? Vissza kell utasítanunk a dolgot: Camille Claudel, Auguste Rodin vagy Émile Zola művei száz év után is emlékezetesnek bizonyulnak, ennek az életrajzi filmnek viszont feltehetőleg nem adhatunk ennyi időt.

Pedig a francia új hullám második nemzedékéhez tartozó Jacques Doillon jóval izgalmasabb filmeket is jegyzett már pályafutása során. A Rodin – Az alkotó (ez az unalmas magyar cím is mennyire beszédes!) előtt olyanokat készített, mint A puritán lány (1986), A kis bűnöző (1990) vagy a Ponette (1996). A legnagyobbakkal korábban is foglalkozott, akkor viszont nem nyúlt mellé: 1993-as filmje, Az ifjú Werther a Berlinalén díjat is nyert. Bizakodásra adott okot a Rodin színészi gárdája is. Vincent Lindon előzőleg a Mennyit ér egy ember?-ben alakította a megtört francia munkást, aki nem hagyja, hogy önbecsülését teljesen kikezdje a rendszer.

Sajnos ezúttal viszont nem sikerült többet belevinnie a szerepbe annál, mint hogy szakálla alatt néha mormol valami bölcset. Vagy épp meg nem értettségét siratja, amit a filmben érezhetően erősen túltoltak: egy ilyen jelentős alkotóból érdemes lett volna többet is meglátni ennél. Az sem világos továbbá, hogy Rodinnek miért kell akkor is a világ minden fájdalmát arcán tükröznie, mikor épp az élvezeteket hajszolja – olykor két nővel egyszerre. A gondolkodó, illetve Balzac és Victor Hugo emlékművének megalkotója ennél biztosan többet érdemelt volna. Rachel Corbett amerikai művészeti újságíró nemrég hozta ki könyvét Változtasd meg élted címmel, benne Rodin és Rilke kapcsolatával. Corbett szerint fontos látni, hogy Rilke igazából nem csak Franz Xaver Kappusnak fogalmazta meg, ami az ikonikus Levelek egy fiatal költőhöz szövegében áll. Valójában mentorának, Rodinnek is üzent.

A húszas éveiben járó romantikus költő nem épp ugyanazt a világot jelenítette meg, mint a hatvanas, racionális gall szobrász, mégis utóbbi gyakorolta az egyik legnagyobb hatást Rilkére. Corbett szerint a legnagyobb ajándék, amit a költő Rodintől kapott, a megértés, a türelem művészete volt. Ha csak ennek erejét és jelentőségét, valódiságát érzékeltetni tudta volna Doillon filmje, már akkor érdemes lett volna elkészíteni. De ez sajnos nem jött össze.