Az 1988-as A vádlottakért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, majd 1991-ben jött a következő A bárányok hallgatnakért. Mind ez idáig ez volt az utolsó Oscar-szobrocskája, bár 1994-ben azért jelölték még a Nell, a remetelányért. Clarice Starlingként már éppúgy erős, állhatatos karaktert alakíthatott, ahogy nem sokkal korábban A szemtanú nyomában című alkotásban. Foster legismertebb szerepe valójában váratlan ajándék volt, hiszen a rendező, Jonathan Demme elsőre Michelle Pfeiffert nézte ki, mint aki Hannibal Lecter után nyomozhatna. Szerencsére végül az egykori gyerekszínész bizonyíthatta rátermettségét.
Később ugyanakkor bár akadtak nagyszerű, emlékezetes filmek, de Foster sokszor nem tudott kiugró alakítást nyújtani. Feledhető volt az 1999-es Anna és a király, míg David Fincher 2002-es alkotását, a Pánikszobát egy sor váratlan körülmény közepette kellett leforgatni. Bizonytalan volt a színésznő szereplése is, de végül a film egy izgalmas, nyomasztó alkotás lehetett, amelyben Foster karaktere súlyos megpróbáltatások közepette igyekezett menteni a gyermekét.
A Légcsavarral ezzel szemben egy nem túl emlékezetes thrillert láthattunk, a 2008-as Nim szigete pedig szintén kevésbé lenyűgözőre sikerült, csak épp a családi film kategóriájában. Azóta rendezőként is megpróbálkozott többek közt a 2011-es A hódkórossal és a tavalyi Pénzes cápával, de még a Kártyavár egy epizódját is ő dirigálhatta. Előbbi, hat évvel ezelőtti filmjének megvoltak a maga dicséretre méltó, fontos elemei, ugyanakkor a régi sikerek egyelőre nem tértek vissza. De a jövő még sok mindent tartogathat Foster számára.
(Infografika: Balog Éva)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!