Men in Black, avagy fekete öltönyös férfiak: a huszadik századi amerikai populáris kultúra legrejtélyesebb szereplői – annyira rejtélyesek, hogy jó eséllyel valójában nem is léteznek. Alakjuk egyszerre jelent meg az ufóészlelésekkel a huszadik század közepén. Az általános történet így hangzik: emberünk lát egy ufót, avagy egy azonosítatlan repülő tárgyat vagy földönkívülit; erről akár képet, videót is rögzít. Erre hamarosan megjelenik nála pár sötét öltönyös alak, akik kormányzati ügynököknek állítják be magukat, és lefoglalják a bizonyítékokat, vagy akár még az ufót észlelő embert is elhallgattatják.
Az elmúlt évtizedekben ilyen és ehhez hasonló történetek mélyen beépültek az ufóhívők egyébként is rendkívül komplex, gyakran önellentmondásos, paranoid összeesküvés-elméletei közé. Amerikai néprajzkutatók szerint a sötét öltönyösökről szóló történeteket talán a legérdemesebb meseként felfogni, amelyek adaptálódtak a modern korra: most már nem Luciferrel találkoznak az emberek, hanem a titkos kormányzati összeesküvések végrehajtóival. És tényleg, a figurák leírása a különböző beszámolókban éppen olyan, mintha egyfajta kötelező népmesei elem lenne: vissza-visszatérnek, átalakulnak – és szépen lassan beépülnek a szélesebben értelmezett kulturális közegbe.
A kilencvenes években is több kísérlet történt a sötét öltönyös ügynökök történeteinek feldolgozására. Az egyik ilyen kiemelkedő alkotás a napjainkban újabb évadokkal folytatódó X-akták, ahol az ufóhívő Mulder ügynök és szkeptikus társa, Scully időről időre belefutnak a valódi eseményeket eltitkolni kívánó figurákba. Ilyen például az egyik főgonosz, a Cigarettázó Férfi, aki hogy, hogy nem éppenséggel sötét öltönyt szokott hordani. És a sorozatban konkrét sötét öltönyösök is felbukkannak, akik éppen az ő végrehajtói.
Még az X-aktáknál is korábbra datálódik a Men in Black című képregénysorozat, ami a kilencvenes évek legelején futott és egészen népszerű volt: annyira, hogy 1992-ben fel is vásárolták a filmes jogokat. Az alapvetően elég morózus, fekete humorral dolgozó történetből több forgatókönyv készült, az eredmény pedig egyre humorosabb lett. Eredetileg Steven Spielberg rendezte volna a filmet, illetve Clint Eastwood és Chris O’Donnell kapta volna a főszerepet, de már sosem tudjuk meg, hogy ez a felállás milyen lett volna. A forgatás ugyanis végül 1996-ban, Barry Sonnenfeld irányításával indult meg, Spielberg maradt producer; a sötét öltönyös főszerepekre pedig az idősebb, tapasztaltabb K ügynök szerepében Tommy Lee Jones, a fiatalabb J szerepében Will Smith vállalkozott.