Men in Black, avagy fekete öltönyös férfiak: a huszadik századi amerikai populáris kultúra legrejtélyesebb szereplői – annyira rejtélyesek, hogy jó eséllyel valójában nem is léteznek. Alakjuk egyszerre jelent meg az ufóészlelésekkel a huszadik század közepén. Az általános történet így hangzik: emberünk lát egy ufót, avagy egy azonosítatlan repülő tárgyat vagy földönkívülit; erről akár képet, videót is rögzít. Erre hamarosan megjelenik nála pár sötét öltönyös alak, akik kormányzati ügynököknek állítják be magukat, és lefoglalják a bizonyítékokat, vagy akár még az ufót észlelő embert is elhallgattatják.
Az elmúlt évtizedekben ilyen és ehhez hasonló történetek mélyen beépültek az ufóhívők egyébként is rendkívül komplex, gyakran önellentmondásos, paranoid összeesküvés-elméletei közé. Amerikai néprajzkutatók szerint a sötét öltönyösökről szóló történeteket talán a legérdemesebb meseként felfogni, amelyek adaptálódtak a modern korra: most már nem Luciferrel találkoznak az emberek, hanem a titkos kormányzati összeesküvések végrehajtóival. És tényleg, a figurák leírása a különböző beszámolókban éppen olyan, mintha egyfajta kötelező népmesei elem lenne: vissza-visszatérnek, átalakulnak – és szépen lassan beépülnek a szélesebben értelmezett kulturális közegbe.
A kilencvenes években is több kísérlet történt a sötét öltönyös ügynökök történeteinek feldolgozására. Az egyik ilyen kiemelkedő alkotás a napjainkban újabb évadokkal folytatódó X-akták, ahol az ufóhívő Mulder ügynök és szkeptikus társa, Scully időről időre belefutnak a valódi eseményeket eltitkolni kívánó figurákba. Ilyen például az egyik főgonosz, a Cigarettázó Férfi, aki hogy, hogy nem éppenséggel sötét öltönyt szokott hordani. És a sorozatban konkrét sötét öltönyösök is felbukkannak, akik éppen az ő végrehajtói.
Még az X-aktáknál is korábbra datálódik a Men in Black című képregénysorozat, ami a kilencvenes évek legelején futott és egészen népszerű volt: annyira, hogy 1992-ben fel is vásárolták a filmes jogokat. Az alapvetően elég morózus, fekete humorral dolgozó történetből több forgatókönyv készült, az eredmény pedig egyre humorosabb lett. Eredetileg Steven Spielberg rendezte volna a filmet, illetve Clint Eastwood és Chris O’Donnell kapta volna a főszerepet, de már sosem tudjuk meg, hogy ez a felállás milyen lett volna. A forgatás ugyanis végül 1996-ban, Barry Sonnenfeld irányításával indult meg, Spielberg maradt producer; a sötét öltönyös főszerepekre pedig az idősebb, tapasztaltabb K ügynök szerepében Tommy Lee Jones, a fiatalabb J szerepében Will Smith vállalkozott.
Az alaphelyzet: az idegenek bizony köztünk élnek. Az univerzum egy nagy hely, sokféle élőlénnyel, akik között van jó- és rosszindulatú is. Az első kapcsolatfelvételre 1961-ben került sor, azóta a Földön egy sor idegen menekült él többé-kevésbé emberi álcában, főleg New York környékén – sokan köztük sikeres, híres emberek. A sötét öltönyös ügynököket tömörítő ügynökség feladata, hogy ezekre az idegenekre ügyeljen; illetve arra, hogy az emberiség egésze ne jöjjön rá, hogy az idegenek köztünk járnak. Ehhez van egy remek eszközük, egy apró kis botocska, a neutralizáló, amely egy fényvillanás kíséretében alkalmas arra, hogy kitörölje az emlékeket. A gond akkor kezdődik, amikor egy rosszindulatú, bogár formájú idegen landol a Földön azzal a céllal, hogy megtaláljon egy miniatürizált galaxist.
A húsz éve, 1997-ben megjelent film azonnal hatalmas siker lett, abban az évben csak két film tudta legyűrni: a Titanic és Az elveszett világ: Jurassic Park. A sikerhez a viszonylag pörgős és látványos történet mellett Will Smith és Tommy Lee Jones alakítása, a forgatókönyv humora és a film zenéjének népszerűsége is hozzájárult: Alicia Keys, a Destiny’s Child és maga Will Smith szolgáltatta a dalokat. A tanulság pedig az, hogy a populáris kultúra bármilyen ijesztő őrültségből képes értékelhető viccet faragni. Vagy pont arról van szó, hogy így akarják magukról elterelni a figyelmet a sötét öltönyös emberek?
Men in Black – Sötét zsaruk
Rendező: Barry Sonnenfeld
Főszereplők: Will Smith, Tommy Lee Jones, Linda Fiorentino, Vincent D’Onofrio
Film+
2017. 12. 11. – hétfő 17.00
