Az utóbbi években fokozottan igazzá vált, hogy vékony jégre téved, aki másfél-két órában szeretné disztópikus vízióit megosztani a nézőközönséggel. Miközben tizenegy évvel ezelőtt Alfonso Cuarón lenyűgözött minket Az ember gyermekével, azóta jórészt fáradt próbálkozásokkal szembesülhettünk csak. Tény persze, hogy ilyen rövid játékidő alatt nem könnyű a dicstelen jövőt hitelesen és átérezhetően felvázolni. Ahhoz tényleg egy olyan zsenire van szükség, mint amilyen az Anyádat is! és a Gravitáció rendezője.
A korábban egy borzalmas Jancsi és Juliska-adaptációval (Boszorkányvadászok) előálló Tommy Wirkola tehetsége viszont sajnos nem mérhető az övéhez. A nemrég a magyar mozikba került Hét nővér (What Happened to Monday) az előbb említett filmnél azért elfogadhatóbb lett.
A történet szerint a túlnépesedés látszik megpecsételni a sorsunkat. Be is vezetik a keletről ismerős egykepolitikát, csak jóval brutálisabb módon. A Hét nővér világában a második-harmadik gyerekeket erőszakkal gyűjtik be, hogy a hivatalos magyarázat szerint egy krioálom nevű állapotba helyezzék őket. Mindaddig lefagyasztva is kell lenniük, míg egy boldogabb kor nem köszönt az emberiségre. Ebben a világban kell túlélnie Terrence Settman (Willem Dafoe) hét unokájának, akik közül mindegyiket Noomi Rapace kelti életre. Egyazon személyazonosság alatt felnőttkorukig meg is ússzák, bár nem túlzottan lelkesednek érte, hogy mindegyikük csak a hét egy napján teheti ki lábát a lakásból. Aztán megtörténik a baj, a hétfőről elnevezett nővér eltűnik, így a maradék hat Noomi Rapace-nek kell kiderítenie, mi is történt.
Bár a filmet sci-fiként igyekeznek eladni, valójában egy tetőn ugrálós, golyó elől szaladós, harcművészes-nyomozós akciófilmről van szó, nagyjából az idén bemutatott Atomszőke mintájára, csak annál kevésbé vagány megvalósításban. Leginkább a Sötét árvák (Orphan Black) sorozatra hajaz a sztori: ott épp Tatiana Maslany játszotta el a klóntestvéreket, akiknek fényt kell deríteniük a világot behálózó szörnyű összeesküvésre. Bár elsőre azt hihetnénk, lehetetlen egy ilyen disztópiát megváltoztatni, végül mindig kiderül: elég hozzá egyetlen politikust/tudóst/őrült embert hatástalanítani.
Még hogy disztópia, végveszélybe kerülő emberiség és állandósult zavargások világszerte? Leplezzük csak le a világ előtt a gonosz főpolitikust, és helyreáll a rend. Ha már Trump esetében nem jött össze, legalább a forgatókönyvesek írjanak a sémára filmeket – így az elképzelés. Ha remekre nem is sikerülnek ezek az alkotások, egyestés szórakozásnak azért elmennek.
