– Digitalizálnak-e még mackókat és alpakkatányérokat?
– Miért kérdezi?
– Mert az önök elődintézménye, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) többek között ilyesmivel is foglalkozott.
– Nem, mi nem digitalizálunk mackót. Legfeljebb, ha archív filmen szerepel. Elődintézményünk is digitalizált és restaurált különben nagyon fontos filmalkotásokat. A MaNDA, a tavalyi év végével megszűnt, január 1-től pedig a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaként, továbbra is közgyűjteményként újjászületett a Nemzeti Filmarchívum. Kizárólag a mozgóképek és az azokhoz kapcsolódó anyagok a felségterületünk. Félmillió fotónk, 5 ezer filmplakátunk, 35-36 ezer díszlet-, illetve jelmeztervünk van, mi működtetjük az ország egyetlen filmes szakkönyvtárát, benne több millió oldalnyi szakirodalommal, sajtóanyaggal és kézirattal. Ezek gondozása, digitalizálása és a felújítása éppen elég munkát ad.
– Az elmúlt években több régi filmet restauráltak és digitalizáltak a szakemberek. Most viszont új módszerekkel indult el ismét a munka. Miért?
– A technológia rengeteget fejlődött időközben, ezért kellett bizonyos feladatok esetében visszatérni a kiindulópontra. De most elérkeztünk a csúcsra: a legszebb celluloidszalag részletgazdagságát is meghaladta már a digitális képfelbontás. Hogy érzékeltessem a körülményeket: Fritz Lang Metropolisát a német szakemberek már legalább négyszer-ötször restaurálták, mindig az éppen legkorszerűbb megoldásokat alkalmazva. A filmarchívum által idén először megrendezett Budapesti Klasszikus Film Maratonon egyébként a közönség is láthatta a Metropolis legújabb verzióját. Ez hosszabb, mint a korábbiak, tartalmazza ugyanis az időközben Argentínában megtalált, elveszettnek hitt részeket. A filmmaratonon bemutatott 40 filmen keresztül adtunk körképet a restaurálási „iskolák” sokszínűségéből az analóg restaurálástól a digitálisig, és a magyar és külföldi kollégák előadásaiból a közönség is megismerhette a különböző eljárásokkal kapcsolatos háttér-információkat. A filmmentés természetesen nem új keletű tevékenység, a filmarchívumban csupán az analóg átírás és felújítás korából a digitális korba léptünk át. Ez a technológia a ma ismert leghatékonyabb eszköz a filmes műtárgyaink új hordozóra való átmentésére és azok széles körű terjesztésére. Fontos megemlíteni azt is, hogy korábban sajnos a filmarchívum csupán néhány filmet tudott pályázati pénzek segítségével felújítani. A helyzet szerencsére megváltozott azzal, hogy az archívum a Magyar Nemzeti Filmalap irányítása alá került, és a szintén a filmalap igazgatóságaként működő Magyar Filmlaborral együttműködve évente körülbelül harminc film digitalizálására és restaurálására vállalkozhatunk a legkorszerűbbek közé tartozó 4K felbontású technikával. A filmalap tíz évre szóló Nemzeti digitalizálási és filmfelújítási programot indított el a nemzeti filmvagyon filmjeinek restaurálása érdekében. Ennek köszönhetően az eredeti analóg filmtekercsen található összes információt veszteségmentesen át lehet menteni digitális formátumba, sőt néha sérült negatívok kockahiányainak pótlását is.