– Rengeteg olyan alkotó van, akikhez képest én, Arany Medvével vagy anélkül, egy hangya vagyok csupán, mégsem kaptak lehetőséget rá, hogy elkészítsék a következő filmjüket – fogalmazott egy éve készített interjúnkban Enyedi Ildikó. A rendező tizenhat évig várta, hogy belekezdhessen a következő filmjébe, a de a Testről és lélekről gyorsan kirántotta a kényszerű tétlenségből: a film, alkotója legnagyobb meglepetésére elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, magyar idő szerint hétfő hajnalban pedig a legjobb idegen nyelvű filmnek járó arany szobrot is bezsebelheti a 90. Oscar-gálán. Az amerikai filmakadémia elismerése megdobná a film – a Netflix által már eddig is alaposan megpörgetett – bevételeit, de ezt leszámítva nem sokat tehet hozzá az alkotáshoz. Enyedi Ildikó egyedi látásmódjának, különleges világábrázolásának lényege nem a zajos siker, hanem a csend, az elmélyülés szabadsága.
Első nagyjátékfilmje, Az én XX. századom nyitójelenetében fölgyullad a fény: Thomas Alva Edison szénszálas izzólámpái bevilágítják a sötét éjszakát. Az új század hajnalának embere bizakodva tekintett a jövőbe, a technikai fejlődésbe vetett hit, és az értelem mindenekfölött való tisztelete nem hagyott helyet a félelemnek, hogy a precíz számítások előbb-utóbb a kioltott emberéletekre koncentrálnak majd. Enyedi Ildikó erről a katasztrófa felé rohanó naivitásról mesél tündéri önfeledtséggel. Alkotásában nyoma sincs a súlyos témákból következő komorságnak, magyar filmen ritkán látott játékossággal veszi végig, miként fordult a várakozás és a remény borzalomba. Az én XX. századom megkapta a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát az 1989-es cannes-i filmfesztiválon.
Az első sikerig is hosszú út vezetett. Enyedi Ildikó az érettségi után a Montpellier-i Egyetemen, majd a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. Négy év közgazdaságtan után, 1979-ben vették föl a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol 1984-ben Fábri Zoltán osztályában végzett, ám diplomáját csak évekkel később kapta meg. Főiskolai évei alatt tagja volt az Erdély Miklós által vezetett Indigo (Interdiszciplináris Gondolkodás) elnevezésű művészeti csoportnak. Pályáját experimentális ihletésű rövidfilmekkel kezdte a Balázs Béla Stúdióban, aminek szellemisége meghatározóvá vált a pályáján. A kísérletezés és a folyamatos kérdésfeltevés vált minden munkája alapjává. „A művészi és tudományos munka egyaránt annál sikeresebb, minél több előre nem látott lehetőséget tár fel” – írta egy 1983-as tanulmányában.
Második filmje, a Weber-opera alapján készült Bűvös vadász is a bizonytalansággal, a véletlennel játszik. Egy interjúban Enyedi Ildikó elárulta, a film főszerepét David Bowie szerette volna megszerezni, ám ő attól tartva, hogy a sztár hírneve elvonja a figyelmet a műről, nem élt a lehetőséggel. A többszörösen keretezett, barokkosan zsúfolt film láttán a kritikusok hiányolták Az én XX. századom könnyedségét, a rendező pedig egy interjúban elárulta, a Bűvös vadász túlzott kifinomultsága után végre egy egyszerű, „bamba” filmre vágyott. Ez lett a Tamás és Juli című tévéfilm, amit az ARTE csatorna megrendelésére készített 1997-ben. Az egyórás művel ismét visszatért a XX. századhoz; ezúttal a lezárást, az ezredforduló pillanatát örökítette meg egy óvónő és egy bányászfiú szerelmi történetében.
Következő filmjében bibliai témához nyúlt. Az 1999-ben bemutatott Simon mágus című alkotás a szamáriai gnosztikus-keresztény Simon és Szent Péter vetélkedésének apokrif történetét helyezi át a modern Párizsba. „Egyszerű, tömbszerű és csendes film” – írta saját munkájáról a rendező. Andorai Péter egy kelet-európai parafenomént alakít, akinek a párizsi rendőrség kéri a segítségét egy gyilkossági ügy megoldásában. Simon mágus így a francia fővárosban mérkőzik meg Péterrel (Halász Péter), a párviadal pedig lehetőséget ad a rendezőnek, hogy a bibliai történetet a gnosztikusok állandó kérdésfeltevésének módszerével, a vesztes oldaláról megközelítve mutassa be.
A locarnói filmfesztiválon a Filmklubok Nemzetközi Szövetségének különdíját elnyert Simon mágus után Enyedi Ildikó tizenhat évig hallgatott. 2009-ben elkészítette ugyan az Első szerelem című rövidfilmet – ami egy földi lány és egy földönkívüli fiú randevújáról mesél, föltárva a kamaszok érzelmeinek tisztaságát – ám nagyjátékfilmre nem kapott lehetőséget. – A legtermékenyebb éveimet egy kilátástalan őrlődésben töltöttem. Borzalmas időszak volt. Öt filmterven dolgoztam, de valahogy egyiket sem sikerült összehozni. Ilyenkor az ember egy idő után már nem biztos, hogy jó döntéseket hoz, így biztos bőven benne vagyok én is ebben a hosszú szünetben – mesélt nekünk a hosszú kényszerszünetről. Két nagy álma is összeomlott: nem sikerült összehoznia a Füst Milán regénye alapján készülő A feleségem történetét, és az előkészítés fázisában bukott el a Szilárd Leóról forgatott, Szelíd interface című projektje.
„Voltam én már fönt és lent is, és olyan időszak is volt, amikor azon gondolkodtam, hogy elmegyek takarítani, hogy eltartsam a gyerekeimet – mesélte két hete Berlinben Az én XX. századom felújított változatának vetítése előtt. „Felszabadult vagyok, és végtelenül boldog, hogy dolgozhatok.”
Ahogy egy interjúban korábban fogalmazott, a medence aljáról egy terapeuta segítségével rugaszkodott el, és amint elfogadta a helyzetét, a külvilág rögtön megtalálta az ajánlatával. Ami nem nélkülözte az iróniát: a Terápia című HBO-sorozat volt, amelynek epizódjait Gigor Attilával felváltva rendezte. A Mácsai Pál által megformált pszichológus üléseit történetté formáló szériát munkaterápiaként fogta föl, mesélte egy helyütt; a széria így szép lassan visszahozta a film világába. És amint belekezdett a Testről és lélekről készítésébe, a tizenhat évnyi küzdelem hirtelen semmivé lett: „Az előkészítés első napján elfelejtettem az egészet. Nehéz is visszaidéznem.”
Legújabb filmje két különleges módon zárkózott ember kapcsolatát mutatja be. Mária (Borbély Alexandra) és Endre (Morcsányi Géza) nappal egy vágóhídon dolgoznak, lehetőleg elkerülve minden emberi érintkezést, éjszaka azonban egymásra találnak. Igaz, csak álmaikban; mindketten ugyanazt álmodják: szarvasként járják az erdőt együtt.
Mária bezárkózik, ám „ha meg akarja élni a szerelmet, teljesen át kell adnia magát egy idegennek” – hangsúlyozta a rendező. „Meg kell kockáztatnia, hogy esetleg visszautasítják, megalázzák, bántják. De ezek a félelmek mindannyiunkban benne élnek. A szerelemért kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból. De hát ha valami megéri, akkor ez az.”
Nemes Nagy Ágnes Védd meg című versének négy sora ihlette a finom rezdülésekre figyelő filmet: „a szív, a rángva gyulladó, / a szív, hasas hófellegekben, / minthogyha bent, mig vág a hó, / egy város égne véghetetlen”. A vágóhíd véres brutalitása és az álombeli havas tájon sétáló szarvasok látványa közötti térben pedig ismét létrejön az a varázslat, ami Enyedi Ildikó első filmjét is ellenállhatatlanná tette. A Testről és lélekről még a híresen politikus Berlinale zsűritagjainak szívét is meglágyította, a csendes szépség felülkerekedett a társadalmi problémák dokumentálásán.
„Mindenkit borzasztóan erős vizuális ingerek érnek nap mint nap, ennek a filmnek pedig éppen a visszafogottság, a csend a lényege. Nagy lelki nyitottság kell ahhoz, hogy az ember felfedezze és élvezze az elrejtett humort, izgalmat, érzelmeket” – fogalmazott lapunknak Enyedi Ildikó. Ő maga nem bízott benne, hogy sokan fölfedezik a film rejtett értékeit, a közönség azonban rácáfolt, a Testről és lélekről február végéig csaknem 130 ezer embert vonzott a mozikba, és egymás után nyerte el a rangos nemzetközi elismeréseket. Ezek közül az Arany Medve után alighanem Borbély Alexandra díja a legfontosabb, aki tavaly decemberben az Európai Filmakadémia legjobb színésznőnek járó elismerését vehette át.
A Testről és lélekről sikere elhárította az akadályokat a rendező tervei elől, így elkészülhet végre A feleségem története. Már a főszereplőket is kiválasztották a filmhez: a féltékenységtől gyötört Störr kapitányt a norvég Anders Baasmo Christiansen, feleségét pedig Léa Seydoux alakítja majd. A filmet jövőre kezdik forgatni Budapesten, Párizsban, Berlinben és Dél-Olaszországban. És a rendező a másik nagy álomról sem tett le, így ha minden jól megy, Szilárd Leó története, a Szelíd interface is megvalósulhat a jövőben.
A sikersorozat pedig még közel sem ért véget. Magyarország Enyedi Ildikó alkotását jelölte az Oscarra, és a film be is került a legjobb öt mű közé, így az elmúlt két évhez hasonlóan (ezúttal március 5-én, hétfőn hajnalban) ismét magyar filmért szoríthatunk a Los Angeles-i gálán (2016-ban Nemes Jeles László nyert a Saul fiával, 2017-ben pedig Deák Kristóf a Mindenki című rövidfilmjével). A Testről és lélekről svéd, orosz, libanoni és chilei alkotásokkal verseng a legjobb idegen nyelvű filmnek járó arany szoborért.
Enyedi Ildikó az Oscar-gáláról két hete Berlinben elmondta, szerencsés helyzetben van: olyan országban él, ahol egy tavalyi és a tavalyelőtti Oscar-díjastól is kaphat tanácsokat. „Kevés ilyen ország van, sőt, szerintem most nincs is ilyen ország” – fogalmazott. Ezért egyáltalán nem nyomasztja az elismerés: „Én most csak örülni akarok, mindannak, ami eddig történt, és annak, hogy úgy tűnik, talán tényleg tudok tovább dolgozni, és egyszerűen nem hagyom, hogy ezt bármi elrontsa. Ez van.”
