Hogy lett végleg a fura az új nem fura?

Így nyert Oscart Guillermo del Toro a Trumppal terhelt, posztweinsteini és #metoo-sokkból ébredező Hollywoodban. Simán!

A víz érintése kopoltyús hősénél kevésbé kétéltű, és éppen a műfaji hibriditásba fullad bele. Mintha Amelie Poulain keveredett volna Del Toro kísérteties fantáziavilágának díszletei közé, hogy onnan kizárólag musical- és monodrámabetétekkel irdalt kém- és feketefilm-paródián keresztül merülhessen a mélybe a boldog beteljesülés felé.

Mivel A víz érintése meseként tételeződik, és még annak is elnagyolt, nem sok helyet hagy a nézőben felmerülő kérdéseknek. Sportszerűtlennek tűnhet tehát számonkérni azt is, hogy az űrtechnológiában a történet szerint épp lemaradó Egyesült Államok mégis milyen előnyöket remél vajon a láncra vert halember kínzásától, és hogy tényleg a sokkolóval és egyéb módokon megvalósított demonstratív megalázása-e a legfelelősebb kutatói attitűd? A férfiak dominálta, kompetitív világban így volt, de ennek vége! – sugallja a film. Az angol Sally Hawkins által megformált hősnő forradalmát a jelenlegi kanadai kormány összetételéhez hasonlóan színes csapat egyengeti. Mindenki roppant odaadó és cuki, még a lelkiismeretes orosz kém is. Egytől egyig bebizonyítják, hogy a szánni való az új belevaló, a csodabogár pedig az új sármőr. Az egyetlen ellenszenves figura a filmben egy trumpista bántalmazó, egy ősgyökér fehér, angolszász protestáns férfi, aki azt hiszi, az agresszió és a karrierizmus felülkerekedhet a szerelmen. Téved, és nemcsak két ujját harapja le egy gyenge pillanatában a pesztrálást megelégelő kopoltyús bétahím, de még a vadiúj autóját is összetörik.

Dunántúli vagyok, fehér és katolikus, szóval ne higgyenek nekem. De szerintem Paul Thomas Anderson Fantomszál című filmjében egy parkettanyikorgás is többet mond a szerelemről A víz érintésének kétórás játékidejénél. És hogy folytatható-e a mozi? Természetesen. A második rész első snittjében a kétéltű lények a Szabadítsátok ki Willy!-t vonatkozó jelenetét másolva ugorják majd át feltehetőleg az amerikai–mexikói határkerítést. – Bevándorlók vagyunk! – üvöltik, és nem haboznak táncra perdülni sem a zord hullámok zöld taraján.