Várjuk, hogy a tárgyalótermi dráma katartikus pillanatokat hozzon, de valójában ez a rész is csak a kiindulópont folytatása miatt lesz érdekes. Jelesül Katja szenvedését figyelhetjük, hitetlenkedését és érzelmi kitöréseit, szó szerint együtt vesszük vele a levegőt. Nem vitás, ez Diane Krüger filmje, ő pedig élete eddigi legjobb alakítását nyújtja a súlyos traumát átélt anya szerepében. Kevés film akad, ami ilyen pontosan mutatná meg, mit kell átélniük egy hasonló támadás után a gyászolóknak.
Csakhogy épp ezért lesz irreális a fordulat: a szenvedő rokonok évekig hordozzák a sebeket, képtelenek tovább lépni, de a világ megy tovább körülöttük. Nem válnak bosszúálló angyallá, nem mennek át akcióhősbe, aki igazságot szolgáltat, akármilyen messzire kell elmennie – földrajzilag és cselekedeteit illetően is. A Sötétben harmadik fele így teljesen értelmetlen módon behoz egy olyan elemet – az önbíráskodásét –, ami félreviszi aztán az egészet. Érdemes lett volna kizárólag Katja drámájára koncentrálni.
