Ráadásul az autoriter rendszerek működését óraműpontossággal ábrázoló film útikalauzként is tökéletes. Anderson nem csupán egy, a polgárok megtévesztésére és alattvalósorban tartására épülő rezsimet mutat be, de azt is ügyesen érzékelteti, mitől tudnak ezek a diktatúrák sokszor hosszú távon is fennmaradni. Mert azért A kis herceget is eszünkbe idéző bátor pilótafiú felbukkanása, majd győzelemre jutása ritka, inkább fordul elő, hogy a propaganda működik, és a polgárok nem lázadnak fel.
De azért is varázslatos mese a Kutyák szigete, hogy benne a jó győzedelmeskedjen, az igazság kerekedjen felül. Ne számoljunk persze a japán animék túlcsorduló cukiságával: a Kutyák szigete a négylábúak szeretetreméltóságára épít, de ezt nem gyermekded bájjal teszi. A Grand Budapest Hotel, a Holdfény királyság és az Édes vízi élet rendezőjétől nem is stílusgyakorlatot vártunk persze, de a végeredmény még a vártnál is lebilincselőbb lett. Ezért abszolút érdemes volt annyit küszködnie Wes Andersonnak, a májusban hazánkba érkező, de a Titanicon már bemutatott filmmel mestermű született.
