A hódmezővásárhelyi polgármester-választásig – melynek eredménye új dinamikát adott a folyamatoknak – az ellenzéki pártok kilátásai nem voltak túl lelkesítők. Kevés biztató jel mutatkozott az összefogás terén, amire a gátlástalan kormányzati média is ráerősített. Voltak más okok is. Itt maradtak a régi, megkopott arcok, akiknek visszavonulása már kívánatos lenne, de még mindig kapaszkodnának a hatalomba. Vagy megemlítendő Karácsony Gergely is, aki egy léket kapott hajó vezetését vállalta el, megkérdőjelezve addigi politikai múltját, kijelentéseit, kockára téve hitelességét. Ismerve egyes pártok és politikusok magatartását, nehezen állapítható meg, hogy ki vagy kik azok, akik az eszméért, az ország jövőjéért küzdenek, és kiknek a szeme csillan fel csakis a remélt jutalomért. Sokszor talány, hogy súlyos szavakkal hangoztatott heroizmusuk mennyire természetes vagy kiszámított.
De az már nem adható el és nem is hihető oly sok csalódás után, hogy a „jólét a szomszéd sarkon vár”, és csak balra kell fordulni. A felelőtlen ígérni, ígérni, ígérni politika nem járható út. Kilencvenes évekbeli ajánlatot nem lehet tenni akkor, amikor a XXI. században járunk. Nem gondolom azt sem, hogy a rezsicsökkentés vagy a nyugdíj-kiegészítés, amit Karácsony Gergely ígért győzelme esetére, és viszonylag nagy visszhangot váltott ki, sok ember képzeletét mozgatta volna meg. Nagyobb kérdés, hogy a választók el tudják-e képzelni Karácsonyt miniszterelnöknek. Képesnek tartják-e őt egy ország vezetésére.
Vásárhelyen a választók többsége el tudta képzelni az ellenzék egésze által támogatott független jelöltet polgármesternek, mert őszintesége és egész tevékenysége hiteles volt számukra. Márki-Zay Péter politikai tőkéje még sértetlen, és ez a mai zsákmányszerző világban aranyat ér. A vásárhelyi példa tanulságosan mutatja, hogy van remény az összefogás győzelmére, de csak hiteles ember képes sikerre vinni a küzdelmet. A hivatásos árral úszók, a helyezkedők, a túlélőbajnokok csak a hamis építményt erősítik, újabb értékes pillanatokat vagy akár éveket elpazarolva.
A kormány „jóvoltából” az ellenzéki pártoknak keskeny, kanyargós, buktatókkal teli utat kell bejárniuk. Így még nehezebb abból a bénultságból kikecmeregni, amibe a baloldal került több mint egy évtizede, mert a választók még emlékeznek a nemzet igazságérzetét megrázó kormányzásukra. Ennek tudatában kell megtalálni a közös nevezőt, becsatornázni a társadalmi elégedetlenséget, amelynek fontos eleme a tolerálhatatlan korrupció mindennapi látványa. De azt már most elmondhatjuk, ismerve az igényt a friss politikai szereplőkre: nagy bűne a bal- és a jobboldalnak is, hogy nem sikerült olyan politikusi gárdát felmutatni, melynek túlnyomó többsége vitán felül nemzetben gondolkodik. Olyan embereket, akik nem az egydimenziós nyomulásban hisznek, hanem képesek szakítani a politikai konformizmussal és a káros kompromisszumokkal.
Kalmár Benedek
Akasztó
