Kéksisakos nézők

A jelen Hollandiája az az ország, ahol megszavazták az eutanáziát, az azonos ne­műek házasságát, régóta itt van az LMBTQ-közösség és -ideológia egyik fellegvára.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Mi jut először az eszünkbe Hollandiáról? – kérdi tegnapi írásában Faggyas Sándor kollégám, s mindjárt fel is sorol néhányat: futball, tulipán, szélmalmok, szabad füvezés stb. A magas kultúrából is kapunk példákat: Erasmust, Rembrandtot, Van Goghot. A jelen Hollandiáját sem hagyja ki: ez az az ország, ahol megszavazták az eutanáziát, az azonos ne­műek házasságát, régóta itt van az LMBTQ-közösség és -ideológia egyik fellegvára és Európa melegfővárosa. (Friss: itt, Amszterdamban lőtték fejbe minap az egyik legismertebb holland bűnügyi újságírót – lapzártakor még az éle­téért küzdöttek.) Ezenkívül ennek az országnak a liberális miniszterelnöke, Mark Rutte akarja térdre kényszeríteni a magyarokat.

A mai napnak is van holland aktualitása. Huszonhat éve ekkor kezdődött Srebrenicában az a tíz napon át tartó mészárlás, amelyben Ratko Mladics elállatiasodott szerb katonái 8300 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak le a történteket tétlenül szemlélő holland ENSZ-békefenntartók jelenlétében. A kéksisakosok gyalázatos passzivitását azóta is a „békefenntartás” túlszárnyalhatatlan szégyenének tartják. Nehéz elképzelni, hogy a műholdas lehallgatások, megfigyelések korában a hollandok ne tudtak volna a mészárlás előkészületeiről. Utóbb azzal védekeztek, hogy ha akarják, sem tudták volna megakadályozni a népirtást. Ma úgy mondanám, letérdeltek. Pár éve a holland Legfelsőbb Bíróság kimondta részleges felelősségüket, mert a bázisukra menekülőket sem védték meg.

Slusszpoén (ha jó ide ez a szó): a holland kormány idén februárban ötezer eurós egyszeri támogatásban részesítette a srebrenicai ENSZ-egység veteránjait.