A wellnesshoteles pihenőkkel tarkított 2012-es MSZP-éhségmenet óta, ha tehetem, mindig elolvasom ezeket „a nép nevében” megfogalmazott baloldali vádiratokat. Főképp, hogy megtudjam, történt-e érdemi változás a hazai ellenzék szellemi állapotában. Innen nagyon úgy látni, leépülésük visszafordíthatatlan, változatlanul a lumpenproletariátus irigységére spekulálva próbálnak híveket szerezni. Az a sodró erejű demagógia, amely belengi ezeket a kommentárokat, az ötvenes évek szemináriumain is dobogós lett volna. „A DK követeli, hogy a kormány hozza előre a novemberi nyugdíjemelést! […] Amíg Orbán van, addig válság is van!” – süvíti a hordószónok asszony, újfent bizonyítva virtuális kórlapjának bevezető passzusát: nem tolongott, amikor az észt porciózták.

Persze a kommentelők gyorsan helyre teszik: „A nyugdíj nagysága két dologgal arányos, kiskezit csókolom, a szolgálati idővel és a befizetések nagyságával – írja egyikük. – Ezek az emberek vagy keveset dolgoztak, vagy feketén.” Egy másik azt magyarázza, Erzsike falvédőszövegeivel csak a hülyéket lehet megszédíteni, az meg nem szép dolog. Egy harmadik azon mereng, miért éppen Gy. Németh Erzsébetet szerepeltetik éhezés témakörben…

Borítókép: Gy. Németh Erzsébet (Fotó: MTI/Kovács Attila)