Néha a sajátjait is meghallgathatná az ellenzék. Például a szocialista Hegyi Gyulát, aki azt írta minap az Indexen, hogy az ukrán gabonaválság plasztikusan mutatja be az Európai Bizottság szerepzavarát, hiszen egyre inkább túllép a hatáskörén, és politikai szerepet vállal magára. „A lázas kapkodással elfogadott Oroszország-ellenes szankciókat nem előzte meg az amúgy kötelező hatásvizsgálat, pedig ennek a fontosságát az élet fájdalmasan bebizonyította. (…) A hivatalosan »béketeremtésre« szolgáló Európai Békekeretből a bizottság fegyvereket vásárol Ukrajnának, ami egyrészt George Orwell tollára való cinizmus, másrészt szintén hatásköri túllépés.” Stimmel.
Nem minden ellenzéki vész el a vesszenorbánozásban. (Hegyi pár éve Paksról józanul című cikkében azt írta, hogy az erőmű bővítéséről szóló, 2009-ben 98 százalékos többséggel elfogadott országgyűlési elvi határozat után már nincs helye vitának: „Normális demokráciában innen kezdve a megvalósítás módozatai körül folynak viták.” Nagyokat hallgattak odaát…)
