Mindennek az lett az eredménye, hogy aki egyes kérdésekre nem a megfelelő választ adja nyugaton, arra bizony ráég a skarlát betű. Ha például valaki nem úgy válaszol arra kérdésre, hogy ki tekinthető nőnek, hogy „bárki, aki annak vallja magát”, arra rányomják a „transzfóbia” bélyegét. Minderre akár legyinthetnénk is. És akkor mi van? Ám egyre többeknek súlyos retorziókkal kell szembenézniük véleményük miatt. Egy kaliforniai anyának például 

Ez pusztán egy történet a hetente megjelenő többtucatnyi hasonló esetből. A cancel culture-ből, az eltörléskultúrából csupán a legnagyobbak tudják kivonni magukat, de ők sem teljesen. A Harry Potter-könyvek írója, J. K. Rowling régóta a genderaktivisták célkeresztjében van, ám írásainak népszerűsége miatt csupán megkarcolni tudták az írónőt, tönkretenni nem.

Van-e mindennek valódi jelentősége? Tényleg olyan kérdéseket vet-e fel ez az egész ügycsoport, ami tömegeket érint nemzetközi szinten és nemsokára idehaza is, vagy csak a média fújja fel a dolgot? A válasz sosem könnyű. Ebben az esetben egy külső tekintélyt hívok segítségül, olyasvalakit, aki akár mindkét félnek (Csintalannak és nekem is) elfogadható, mérvadó lehet. Ő nem más, mint Yuval Noah Harari történész, aki többek között a Sapiens és a Homo Deus című könyvek szerzője. Harari munkái állítólag Orbán Viktorra is nagy hatással voltak. Aki ismeri ezeket a könyveket, az aligha csodálkozik el ezen.

Harari ellenben nem kedveli Orbán Viktort. A szerzőnek a magyar miniszterelnök politikájáról vallott véleménye sok helyen hasonlóságot mutat Csintalan nézeteivel a magyarországi politikai rendszer szerintük autokratikus voltáról és az úgynevezett demokrácia­deficitjéről. Ezzel speciel én nem értek egyet, ám Harari sok más gondolatával tudok azonosulni.
De mit mondott a történész a Csintalan Sándor szerint nem létező culture warról? Azt, hogy ha Putyin várt volna még tíz évet Ukrajna lerohanásával, akkor jó eséllyel sikerrel jár és meg is úszta volna az országa számára hosszú távon mélyreható következményeket. – 

 – mondta Harari. (Forrás: The Jordan Harbinger Show, 2023. június 20.)

Harari szerint hiába a nyugati országok a legerősebbek a világon katonai, gazdasági és kulturális értelemben is, a culture war belülről szaggatja szét a társadalmai(n)kat. A trendek ugyanis abba az irányba mutatnak, hogy 

ugyanis ha nincs kooperáció a legfontosabb hatalmak között, akkor képtelenség sikerrel kezelni a felmerülő globális kihívásokat.

A történész azt is hozzáteszi, hogy egyébként az említett kérdések marginálisak a nagyobb témákhoz képest, amelyekben ­például a demokraták és a republikánusok egyetértenek: a szabadság, a demokrácia védelme stb., és néhány egyszerű kompromisszummal meg is lehetne oldani a problémát. Csakhogy jelenleg nem ebbe az irányba mennek a dolgok. Ez tehát az, amit Novák Katalin és Orbán Viktor a családok harcaként (is) defi­niált, ami éppen szétszaggatja a nyugati világot.

Az esetleg felmerülhet kérdésként, hogy ha az Egyesült Államokban arról folyik a vita, hogy kell-e harmadik vécé a transzneműek számára, az miért érdekes Magyarországon. Vagy ha az amerikai liberális elit kitalálja, hogy a hagyományos család valami gyűlöletes, fehér felsőbbrendűség által ránk erőszakolt együttélési forma, akkor ezzel mi dolgunk? Valószínűleg azt már sem az olvasóknak, sem pedig Csintalan Sándornak nem kell kifejtenem, hogy a 

Csintalan Sándornak pont ugyanarra lenne szüksége, mint a hazai baloldalnak: leszállni végre a magas lóról. Nagyobb szerénység, több tudás és talán egy cseppnyi keresztényi alázat sem ártana.

Borítókép: Csintalan Sándor (Forrás: Facebook)