Divatos mostanában narratívák küzdelmeként értelmezni a politikát. A szembenálló erők próbálnak egyedi fogalomkészletet elfogadtatni a befolyásolni kívánt társadalmi csoportokkal, aminek segítségével úgy igyekeznek leírni a valóságot, hogy az általuk elbeszélt történet lejárassa, sárba tiporja az ellenfelet, miközben az egekbe dicséri saját elképzeléseiket. Rendkívül izgalmas kérdés, melyiket hiszik el a választópolgárok a felkínált történetek közül, és miért éppen azt.
Mára ugyanis odáig jutottunk, hogy bármelyik politikai közösséghez tartozik valaki, olyan érzése van, mintha nem ugyanabban az országban élnénk, mintha nem ugyanazt a filmet néznénk. Pedig nincs két valóság, nincs két igazság, nem árt néha a szemünknek hinni és a józan eszünkre hallgatni.
Megadja Gáborral értek egyet, aki már a narratíva kifejezést is eleve kizárná a közbeszédből, hiszen ezt azok találták ki, akik először láttak jó lehetőséget a valóságról festett torzképek politikai felhasználásában, a hamis, valóságtól elrugaszkodott történetek megalkotásában a manipuláció eszközeiként.
Nem szabad hagynunk, hogy ellopják a szavainkat, hogy kiforgatva azokat eredeti értelmükből, jelentésükből megfosszanak bennünket attól a képességtől, hogy le tudjuk írni világunkat, értelmezni tudjuk a benne zajló folyamatokat a magunk igazsága szerint.
Súlyosan korlátozza az egyén szabadságát, ha hamis történetekkel takarják el előle a szabad szemmel amúgy is sokszor láthatatlan lényeget.
Mára két markánsan megkülönböztethető valóságértelmezés alakult ki. Az egyik a globalista, ám önmagát progresszívnak, haladónak, a világot a szabadság, egyenlőség és szolidaritás jelszavai mentén akár erőszakkal is átalakító elgondolás, a másik a patrióta, nemzeti, konzervatív, a világ rendjét, értékeit az Isten, haza, család fogalmai mentén megőrző, újraépítő, fontolva haladó, az erőszakot kizárva megújító politika.
A kettő között ráadásul felborult az egyensúly, ugyanis a globalista erők kizárólagosságra törekednek, szabályos véleményterror uralkodik a nyugati világ azon részein, ahol megszerezték a hatalmat. Ha Európára koncentrálunk, azt látjuk, a globalisták ellenségként tekintenek a patriótákra, és semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, ha el akarják őket takarítani az útból.