Franciaországban jogi eszközökkel akadályozzák, hogy a legesélyesebb jelölt elinduljon a következő elnökválasztáson, és következetesen szélsőségesnek minősítik Marine Le Pent. Németországban folyamatosan kacérkodnak a szintén szélsőségesnek beállított, ám mára az egyik legnépszerűbb politikai erővé váló AfD betiltásával, és a polgárháború réme sem riasztja vissza a német globalistákat a más állásponton lévők elnyomásától. Romániában egy tollvonással eltörölték annak az elnökválasztásnak az eredményét, amelyiken globalista szempontból nem jól szavazott a nép. És számos országban láttuk, hogy hiába kerekednek felül a patrióta erők a demokratikus választásokon, gátlástalanul rúgják föl a demokrácia minden szabályát, hogy megakadályozzák a győztes kormányalakítását. Így felületes szemlélőben az a látszat alakul ki, hogy a globalistáknak van igazuk, az európai emberek a progresszív haladás hívei, a szélsőséges, múltba révedő, fejlődést akadályozó autoriter csoportocskák előretörése csak véletlen balesetnek tekinthetők, amit akár erőszakkal is helyre kell hozni az egyedül üdvözítő globalista jövő érdekében.

Így viszont egyre nyilvánvalóbbá válik eddigi elbeszélésmódjuk hazug volta. Kiindulópontjuk az, hogy a nemzetállamok ideje lejárt, történelmi szerepüket betöltötték, nincs rájuk szükség a modern világban. A világot olyan globális kihívások érik rendre, amelyekre csak globális válaszokat lehet adni. A túlélés egyetlen esélye szerintük, ha Európa országai lemondanak szuverenitásukról, betagozódnak a birodalomba, és majd a birodalmi erőközpont eldönti a jövőt illető alapvető kérdéseket, a tartományok helytartói pedig végrehajtják és végrehajtatják ezeket a döntéseket.

A világ mesterséges, erőszakos átalakítását három területen kezdték meg évekkel ezelőtt. 

Minden erre kószálót menekültnek neveztek, akiken európai embernek kötelessége segíteni. A művelet igazi célja viszont a nemzetállamok népességének összekeverése, végső soron a cseréje volt, hiszen egy más kultúrájú, nemzeti érzelmekkel egyáltalán nem rendelkező társadalom miért is ragaszkodna bármiféle nemzeti önrendelkezéshez, önállósághoz. 

 Elvonnák a szülőktől a kiskorúak nevelésének jogát, frontális támadást indítottak a természeti törvények és a józan gondolkodás alapjai ellen azt próbálván elhitetni, a hagyományos család ideje lejárt – számtalan együttélési forma létezik, amiben mindenki azzal és oly módon él és szeret, ahogy akar. Nem mellesleg az a hagyományos, férfi-nő kapcsolatán alapuló család, amely az utódok felnevelésére szerveződik, az jelenti a nemzet alapját, felszámolása, eljelentéktelenítése tehát szintén a nemzetállamok elleni támadás szerves része.

Mindent ki akarnak iktatni, amire a patrióta gondolkodás alapozódik. Mindez kiegészül azzal a háborús uszítással, ami az orosz–ukrán háborút el kívánja nyújtani, sőt úgy akarja megnyerni, hogy közben gyorsított eljárással beerőltetné Ukrajnát az Európai Unióba. Vagyis 

Ezzel a katyvasszal áll szemben a magyar nemzeti kormány patrióta politikája, ami nemet mond a migrációs paktumra, nemet mond a genderpropagandára, foggal-körömmel védi a kereszténységet szerte a világon, és a háború kitörése óta következetesen a béke mellett áll ki. Ezt a katyvaszt támogatja a hazai ellenzék annak reményé­ben, hogy majd ők lehetnek a Magyarország helyén létrejövő tartomány helytartói árulásuk fizetségeképpen, ők hajthatják végre kesztyűbábként a birodalom urainak utasításait a szokásos előjogok fejében. Erről szól a kétféle történet ugyanarról a valóságról. Az egyik az ország szétlopásáról, elszegényítéséről, az uniós pénzek lenyúlásáról, a haverok és a rokonok zsebének kitöméséről, a lehetőségek elherdálásáról, a jövő reménységének elrablásáról hazudozik,

Az egyik a pusztításra, az öldöklésre érzékenyít csak azért, hogy hamis ideológiái felülkerekedhessenek a józan ész megfontolásain, a másik a háború és a szankciós politika visszahúzó hatásai ellenére az építkezés folytatása mellett érvel, megszorítások helyett igyekszik segíteni mindenkit a számára fontos dolgok megőrzésében.

A kérdés már csak az, a „mocskos Fidesz” skandálói, a Majka „gegjén” röhögők, Krúbi, Azahriah csápolói miért dőlnek be a globalista ármánynak. A válasz a végletekig felkorbácsolt gyűlöletben keresendő, de ez a következő írás témája lesz.