Magyar Péter „márki-zaysodása”

A június végén megjelent Kedves jobboldal! Győzelemre fel! című publicisztikámban azt írtam, a Tisza nem váltópárt, csupán egy érzet, ami hamar szertefoszlik. Az azóta eltelt időszak ezt csak tovább erősítette. A már szinte kínosan kevés érdeklődő Magyar Péter országjárásain, az erdélyi kudarca, Kulja András és a többi tiszás megfutamodása a vitáktól, illetve Magyar Péter egyre komikusabb nagyotmondásai és elszólásai nagyon emlékeztetnek mindarra, mint amit a 2022-es kampányban Márki-Zay Pétertől láthattunk. Mindeközben a Fidesz érezhetően aktivizálta magát, már látványosan új stratégiát követ, Orbán Viktor pedig higgadt államférfiként jelenik meg a ripacskodó Magyar Péterrel szemben. De nézzük részletesen!

Mint azt júniusban is írtam, Takács Péter egészségügyi államtitkár és Kulja András vitája nem csupán abból a szempontból volt fontos, hogy végre valaki a tiszások szemébe mondta, hogy csak demagóg lózungokat hangoztatnak, amelyeknek sok esetben közük sincs a valósághoz.

Volt még egy lényeges üzenete is: a jobboldal igenis le tudja győzni a globalisták aktuális kedvencét, a Tisza Pártot, akár nehezített pályán is.

Azóta már ellenzéki véleményformálók is elismerték, hogy Kulja András nagyon leszerepelt azon a vitán, amivel a nyilvános kommunikációja ellenére Magyar Péter is tisztában van.

A politikában mindig vannak olyan események, mozzanatok, amelyek sorsfordítónak számítanak, még akkor is, ha ez az adott pillanatban még nem érződik. Meggyőződésem, hogy a Takács–Kulja-vita egy ilyen pillanat volt, ami rámutatott a Tisza alapvető problémáira, míg a jobboldali szavazóknak erőt adott.

Nem véletlen, hogy azóta egyetlenegy tiszás politikus sem nyilatkozhat Magyar Péteren kívül, illetve egyetlenegy vitakihívást sem fogadnak el. Sem Tusványoson, sem az MCC Feszten, sem az augusztus végi Tranzit fesztiválon nem vállal vitát a Tisza, nem képviseltetik magukat. Pedig korábban az volt a mondás, hogy a Tiszának rengeteg szakembere van, minden szakpolitikai területen megállják a helyüket és nyitottak a vitára. Nos, azóta látjuk, hogy ez is csupán a Magyar Péter-féle nagyotmondások része, és egyáltalán nem felel meg a valóságnak.

Mára teljesen egyértelmű, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben továbbra is egy one-man-show-t láthatunk, amelyben Magyar Péter az egyedüli szereplő, nincsen mögötte olyan holdudvar, amely képes lenne az ország irányítására.

És pontosan ez a kulcs. Ugyanis a két politikai tábor között ott vannak a bizonytalan szavazók, akiknél igenis fontos szempont a kormányzóképesség, sokuk az alapján választ a két politikai oldal közül, hogy melyikük kormányzóképesebb. Emellett szintén fontos szempont ezeknél a szavazóknál, hogy melyik politikai oldalt tartják esélyesebbnek a győzelemre, ugyanis szeretnek a győztes felé húzni. Ez igaz a választás után és a választás előtt is.

Pontosan ezért zajlik egy csata az esélyességmenedzsment terén is, ezért készítenek újabbnál újabb manipulatív közvélemény-kutatásokat a baloldalon.
Amint arra júniusban is felhívtam a figyelmet, egy dologban nagyon erős a globalista oldal: ez pedig a tudatipar. Hiába bizonyosodott be, hogy teljesen félremérik a közvéleményt a baloldali közvélemény-kutatók, hiába keltettek hamis reményt a korábbi választások előtt is, és hiába bizonyították be már számtalanszor, még a jobboldali szavazókat is el tudják bizonytalanítani a propagandamédiájukon keresztül.

Éppen ezért volt frappáns húzás Orbán Viktor részéről, hogy a tusványosi beszéde legelején szólt arról, hogy a Fidesz belső mérései mit jeleznek. Mint a miniszterelnök fogalmazott,

ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, akkor a 106 egyéni körzetből nyolcvanban a Fidesz nyerné meg a választást. Azóta a sajtóban az ezt alátámasztó helyi közvélemény-kutatások sorra ki is szivárognak.

De ugyancsak emiatt van szükség azokra az új digitális projektekre is, mint például a Harcosok Klubja vagy a digitális polgári körök. Az online térben ugyanis a Tisza-féle kamuprofil-hálózat azt az érzetet tudja kialakítani, mintha mögöttük lenne a többség, az ő álláspontjuk képviselné a többségi véleményt. Pedig ők csak egy hangos kisebbség a csendes többséggel szemben. Orbán Viktor is érzékelte az online térben zajló folyamatokat, ezért életre hívta azokat az új kezdeményezéseket, amelyekhez azóta már tízezrek csatlakoztak. A digitális polgári körök ráadásul nemcsak a kampányról szólnak, hanem a jobboldali politikai közösség tagjainak online összekapcsolásáról, annak megmutatásáról, hogy a nemzeti oldal szimpatizánsai nincsenek egyedül, igenis nagy politikai közösséget jelentenek. Emellett ezekben a polgári körökben különböző témák mentén meg lehet vitatni az ország ügyeit, akár olyan javaslatokat is meg lehet fogalmazni, amelyeket később a politikai döntéshozatal is becsatornáz.

Amit ugyancsak megmutatnak ezek a polgári körök, hogy milyen sokszínű a nemzeti oldal, amelynek egyik sarkában ott van Dopeman, míg a másik sarkában például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Nagy Elek. Teljesen más világ mindkettő, de mégis összeköti őket az a közös cél, hogy egy szuverenista Magyarországért akarnak dolgozni.

És ha már megemlítettem Dopemant, érdemes pár szót ejteni róla. Ahogy Schmidt Mária fogalmazott, az évek alatt benőtt a feje lágya, és ma már nem egy Orbán Viktor fejét mintázó gipszkartont rugdos, hanem komoly és értelmes dolgokról beszél. De nem is ez az érdekes, hanem az a lendület, amellyel a balliberális oldal rávetette magát Dopemanre amiatt, mert kiállt a nyilvánosság előtt Orbán Viktor mellett. Hirtelen a balliberális sajtót elkezdte zavarni a több évtizeddel ezelőtti dalszöveg, hirtelen nagyon kritikusak lettek a művészi szabadsággal. Teljesen egyértelmű, hogy az volt a céljuk, hogy ezt az új kezdeményezést hiteltelenítsék, illetve megfélemlítsék a jobboldali politikai közösség tagjait, elérjék azt, hogy ne merjék megvívni a politikai küzdelmeiket a digitális térben.

Szerencsére ez nem jött össze nekik, mind Dopeman, mind Orbán Viktor beleállt ebbe a küzdelembe, amit meg is nyertek. Ráadásul Magyar Péter elkövette a sokadik stratégiai hibáját is, ugyanis ő emelte fel a nők elleni erőszak ügyét, amiben valójában neki van takargatnivalója. Ugyanis míg Dopeman miatt egyetlen nő sem akart kimenekülni még az ablakon, addig Magyar Pétert mind a volt felesége, mind a volt barátnője agresszív és erőszakos viselkedéssel vádolja. Tehát Magyar Péter egy olyan ügyben indított petíciót és egy olyan témát erősít a politikai napirenden, ami számára hátrányos.

Ez a stratégiai hiba is rámutatott arra, hogy minden eddigi állítással ellentétben Magyar Péter egyáltalán nem olyan kommunikációs zseni, mint amilyennek megpróbálják lefesteni a baloldalon. Érezhetően kapkod és egyre több hibát követ el, ami egyre többször olyan komikus jeleneteket eredményez, mint a napraforgónak hitt gaz vagy az, amikor arról beszélt, hogy kétharmados fideszes győzelem várható a választáson. Ugyancsak félresikerült az országjárása is, amelynek eseményein pár tucatnyian, jó esetben pár százan vesznek részt, de például az erdélyi utazása kínosan gyengére sikeredett, az élő közvetítésben még saját maga is arra utasította a stábját, hogy ne mutassák azt, milyen kevesen vannak. Ami pedig kiváló ötlet volt a jobboldaltól, hogy ezekről az eseményekről rendre készülnek drónfotók, amelyek bemutatják a valóságot a manipulatív fotókkal szemben.

Mindez oda vezetett, hogy ma már Magyar Péter egyre jobban hasonlít Márki-Zay Péterre. Ő is gyakran beszélt marhaságokat, be sem állt a szája, nem volt mögötte valódi párt és országos szervezet és a kampányrendezvényein sem jelentek meg tömegek. Márki-Zay annyiban különbözött, hogy neki legalább voltak jelöltjei, hiszen azokat adták a széteső baloldali pártok, amelyeknek a tagjai elindultak egyéni jelöltként a választáson.

Magyar Péternek ugyanakkor még ők sincsenek, így csak olyan személyek vannak körülötte, akik teljesen alkalmatlanok vagy olyan kellemetlen múltúak, mint például a pornószínész Róka Réka.

Összefoglalva tehát, a Takács–Kulja-vita egy fordulópontot jelentett, a jobboldal érezhetően lendületet vett az utóbbi hónapokban és a digitális térben is aktivizálta magát, miközben Magyar Péter egyre többet hibázik és érezhetően kifulladóban van. A verseny természetesen nem lefutott, az áprilisi választásig még sok idő van, ugyanakkor a tendencia és a párhuzam Márki-Zay Péterrel kecsegtető előjel a nemzeti oldal számára.