– 2022 óta dolgozik a Budapesti Metropolitan Egyetemen (METU) egyetemi tanárként. Amikor valaki egy új munkahelyre kerül, akkor nagy eséllyel vannak különböző ambíciói. Gondolta már ekkor, hogy egyszer elindul a rektorválasztáson?
– Kezdetben az egyetem fejlesztésével kapcsolatban szakokra, szakirányokra, kutatóintézet létrehozására, valamint egyéb együttműködésekre tettem javaslatot, amelyek közül több megvalósult; ekkor kutatóprofesszorként, majd egyetemi tanárként dolgoztam. Úgy is mondhatnánk, a kérdésre a leghelyesebb válasz, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz a METU-val. Tekintettel arra, hogy az előző rektor mandátuma lejárt, a pályázat kiírását követően dönthettem arról, hogy beadom-e a pályázatot. Beadtam, áprilistól vihetem ezt a megtisztelő feladatot.
– A METU egy nagy és késznek tűnő struktúra. Milyen vízióval vágott bele a rektori munkába?
– A dolog végtelenül egyszerű: van egy nagyon jó intézmény, ami nemzetközi relációban a hallgatói létszámát, a foglalkoztatottak számát tekintve kis-közepes méretű, magyar viszonylatban pedig inkább nagy-közepes méretűnek mondható. Egészen más a kép, ha azt nézzük, a METU-nak hány hazai szakmai partnere van, vagy mekkora a nemzetközi kapcsolatrendszere: hazai viszonylatban mindezek kiemelkedő teljesítmények. Ma, közel két és fél évtizeddel a megalakulás után azt mondhatjuk, a METU Magyarország legnagyobb magánegyeteme: a közel 7000 hallgatónkból több mint 1200 külföldi diák.
Ilyen jellemzők egyszerre teszik könnyűvé és nehézzé egy rektori pályázat megírását, de a mindennapos vezetői munkát is. A rugalmas, modern egyetemi jellemzők továbbfejlesztése egyszerre a már meglévő intézményi hagyomány és szervezeti kultúra megtartását, valamint a változásokra adandó gyors és érdemi reakciók biztosítását is jelenti.
A mai világban ezen kettősség jellemzi a sikeres szervezeteket és adja a vezetés művészetének új kihívását, így a METU és az én sikeres működésem egyet kell jelentsen. A kollégákra társként tekintek ebben a közös munkában, a hallgatóknak egy tudást és közösséget is adó olyan intézmény jelen- és jövőbeli működését biztosítjuk, amely egyszerre tekint rájuk kollegiális és ügyféli mivoltukban.
Az innováció területén létrehívtuk a Hungarian Innovation Hubot, amelyben partnerünk a Budapesti Műszaki Egyetem, a Neumann János Egyetem, de a hazai partnereken túl olyan külföldi támogatóink is vannak, mint a Harvard Business School alumni társasága.
Elmondhatjuk, hogy jelenleg mi vagyunk az egyetlen közép-európai partnere az Egyesült Államok leginnovatívabb egyetemének, az Arizona State Universitynek (ASU). Ezzel az együttműködéssel a korábbi több mint kétszáz nemzetközi partnerünk egy csapásra további harminccal bővült, a jövőben számos tananyag, képzési program fejlesztése indul el az ASU-val való kooperáció keretei között. Összességében mintegy kétezer szakmai partnerünk van, köztük hazai kis-, közepes- és nagyvállalatok, valamint multinacionális cégek.
A terveink között szerepel a nemzetköziesítés további erősítése, amelyhez kiváló alapot jelent, hogy a METU magánintézményként nincs kizárva az Erasmus- és Horizont-programokból, valamint a meglévő, gyakorlatfókuszú myBrand oktatási módszerünk fejlesztése. Ez utóbbi egy portfóliószerű képzési és önképzési forma, ahol az oktató a tantárgyakba beépítve fogalmaz meg elvárást, ad mentorálást, és személyre szabott feladatokat. Képzési struktúránkból a doktori képzés, mint legfelső szint hiányzik, ennek megteremtésével kapcsolatos korábbi törekvéseinket fenntartjuk.
– A magyar egyetemek egy részének az Erasmus-programból való kizárása vélhetően tovább növelte a METU vonzerejét.
– Nem jó iránynak tartom, ahogy az EU kezeli a helyzetet, hiszen a magyar főiskolás és egyetemista fiataloktól vagy frissdiplomásoktól vesz el tudásbővítési és tapasztalatszerzési lehetőségeket, továbbá ugyanez az intézkedés – valamint a Horizont-programból való „kitoloncolás” – az oktatói-kutatói kört is sújtja.
De, a válaszra röviden: igen, 2022-höz képest a METU meghatszorozta az Erasmus-potenciálját, már jelentkezők is keresik ezeket a lehetőségeket. Hallgatóink pályázatuk függvényében tudnak élni a lehetőséggel: tavaly részképzésre – négy kontinensre – kétszázan mehettek, továbbá száz kollégánk szakmai együttműködés keretei között vett részt az Erasmus-programban.
– Milyen visszajelzéseket kapnak a nemzetközi oktatási szférából?
– 2024-ben ötből négyes értékelést kapott az intézmény a világ egyik vezető felsőoktatási, minőségértékelési és rangsor szisztémájában, a QS-nél. Ez olyan magas értékelés, amelyet jellemzően a nagy múltú intézmények szoktak kapni. Nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy a hallgatói bevonási vizsgálatoknál is négy csillagot kaptunk, valamint a legmagasabb, ötös értékelést a nemzetköziesítés terén. Ha a kettőt összeolvassuk, akkor azt lehet mondani: nemcsak magyar, de külföldi hallgatóként is jó itt tanulni. A már említett myBrand-programunkat is akkreditáltuk megmérettetésre és másfél ezer egyetem hasonló programja közül a legjobb 20 százalék közé került be. Mindez összességében igen-igen jó alap.
– A munkaerőpiac jelentős átalakuláson megy keresztül. Hamarosan mindannyian azzal a problémával találhatjuk szembe magunkat, hogy a húszas éveink elején elsajátított tudás egy-két évtized alatt elavul és újra be kell ülnünk az iskolapadba. Ez óriási lehetőségnek tűnik az önök perspektívájából.
– Messziről kezdem: az állandóság és a változás az ember életében egyszerre van jelen. Ma a változás van elkönyvelve a fontosabb tényezőnek. De tudnunk kell ezt a helyzetet is a megfelelő távolságtartással kezelni. Jó alapok nélkül nem lehet kiváló reakcióképességet elvárni ebben a felgyorsult világban. Nekünk az a dolgunk, hogy olyan tudás- és szemléletbeli támpontokat adjunk a képzések ideje alatt, amelyekhez volt hallgatóink a pályafutásuk során vissza tudnak nyúlni.
Mind a tudásban, mind a habitusban egyszerre kell legyen egy alapot és ellenálló képességet adó állandóság, valamint egy jó értelemben vett reagáló és innovációs felkészültség is. Ez a kettősség, amit meg kell tanítanunk. De ez az a kettősség, amit intézményként is napról napra megélünk, gyakorlunk, fejlesztünk.
A tudásfejlesztés külső és belső igénye miatt a METU visszatérő hallgatóira is gondolunk, akiket intézményesített támogatásokkal és tandíjkedvezményekkel várunk. Az újratanulás, a felidézés, a tudásbővítés szempontjából is építjük és bővítjük a lehetőségeket. A szakképzések, az egyéves mesterképzések, a felnőttképzések, a szakirányú képzések, a mikrotanúsítványt adó rövid ciklusú programok is ott vannak a kínálatunkban, de a közelmúltban szeniorakadémiánkat is elindítottuk.
– A másik jelentős kihívás-lehetőség párosra talán a mesterséges intelligencia (MI) területén mutathatunk rá. Hogyan látja ezt a kérdést?
– Folyóirat-szerkesztőként belebotlottam egy olyan amerikai cikkbe, amelyben arról volt szó, hogy egy ügyvéd a mesterséges intelligencia segítségét kérve, s a géptől kapott választ nem ellenőrizve írta meg az angolszász esetjog szerinti védői álláspontját. Amikor a bíró utánament az információknak, kiderült, ez egy MI által kreált jogeset volt. Ez a sztori jól érzékelteti az MI jelentette veszélyt, ami a programok fejlődésével nem csökken, legfeljebb más lesz.
A diákjainkat egyszerre kell megtanítani a hagyományos módon – könyvvel a kézben – tanulni, és a mesterséges intelligenciát is használni, amit ők sokszor jobban tudnak, mint mi, az idősebb generációt jelentő oktatóik. Mindezt be kell építeni a tanítás és tanulás, a számonkérés folyamataiba. Három éve folyik az ezzel kapcsolatos intézményi munka, rektorként az első egyeztetések egyike, amit összehívtam, ebben a témában volt. Az egyetemen belül – célként – nem a szabályozás részletességét kell kitűznünk, mert akkor egy folyamatosan avuló anyag gondozása vonná el a figyelmünket, hanem a naprakészséget kell biztosítanunk.
Nem hiszem, hogy az MI gyorsasága bármikor nélkülözhető lesz a jövőben, ha az rendelkezésre áll akár az adatgyűjtésben, akár az információk összesítésében és elemzésében. Ugyanakkor évszázadokon, generációkon átívelően, „egymás vállán álló” emberek törekvéseivel emelkedett a világ oda, ahol most van. Ami ma már digitalizálva van, az egykoron nem úgy volt. Ezt egy egyetemen el kell mesélnünk, meg kell tanítanunk, ez kötelességünk, felelősségünk, mert ha a jelenhez vezető szellemi út tisztelete nem lesz meg, azzal mindannyiunk közös jövőjét veszélyeztetjük. Ennek a felelősségnek a tudatában biztosítjuk a METU-n a hozzánk jelentkezőknek a tanulási-képzési lehetőségeket, amelyekkel elsajátíthatják az ismereteket, a szemléletet, a gyakorlati tudást és a megújulás képességét.
– Karrierje kezdetén vezetett hazai hallgatói és doktorandusz-képviseleti szervezetet. Hogyan látja ezek szerepét ma?
– A hallgatói képviselet számomra mindig is közösségi felelősségvállalást és szakmapolitikai elköteleződést jelentett. A rendszerváltás körüli időszakban még kevéssé volt jellemző az intézményesített hallgatói érdekképviselet, de az első ilyen szervezetek létrejöttétől kezdve ezek fontos szerepet töltöttek be a magyar felsőoktatás megújításában.
Fiatalembereknek ez egy jó „iskola az iskolában”: tárgyalási készséget, szervezőképességet, közösségépítést lehet tanulni, de készülni lehet a szűken vett szakmai életútra, akár az egyetemi-akadémiai pályára. Sok későbbi döntéshozó, politikus vagy egyetemi vezető is hallgatói szakmai szervezeti, vagy a hallgatói önkormányzati háttérrel bír. Meggyőződésem, hogy ezek a terek ma is kiváló lehetőséget adnak a fiataloknak a kooperációs gyakorlatok, illetve akár az első komolynak tekinthető vezetői tapasztalatok megszerzésére.
– Szakmai pályája során volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöki főtanácsadója, ekkor a tudomány világa felől is szemlélhette a felsőoktatás folyamatait, majd karrierje másik jelentős állomása – a METU előtt – a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) főtitkári pozíciója volt, ma az MMA rendes tagja. Hogyan látja az MMA tevékenységét?
– Összességében az MMA története sikertörténet: egy civil szervezet tagsága és tevékenysége méltó volt arra, hogy nevesítsék Magyarország Alaptörvényében. Már a köztesületté válás előtt nekiláttunk, majd a négy-öt év alatt kidolgoztunk egy teljes művészeti életpályamodellt, amelyben mára az akár 18 éves művész által megszerezhető ösztöndíj éppúgy szerepel, mint a 70 éves korban elnyerhető Nemzet Művésze díj és a kettő között levő elemek is fel vannak építve. Pályázati rendszert és olyan intézményeket működtetünk, mint a Műcsarnok és a Vigadó, a magyar művészeti könyvkiadásban egyedülálló kiadói munkát végzünk. Alapítóink a nemzet egységében gondolkodtak és mi is ehhez tartjuk magunkat: nincs különbség határon túli vagy anyaországi tagjaink között, jelen vagyunk az egész Kárpát-medencében.
