Arra gondolok, hogy évszázadokon keresztül milyen sok látogatót eligazíthattak a falfestmények. Megérkezett egy szegény paraszt a családjával sok-sok évszázaddal ezelőtt a bazilikába (a képek már akkor a falakon voltak), egy ferences atya körbevezette őket, és képről képre elmesélte Assisi Ferenc történetét. Giotto elsősorban az írni-olvasni nem tudó, de lelkében Krisztust követő laikusok számára készíthette sorozatát, legalábbis könnyű a szó erejével felerősíteni a képzőművészeti hatásrendszert. De
ott motoszkálnak a történet második, sokadlagos jelentései is a képeken: az égből lenyúló kéz, a glória attól a pillanattól, amikor Ferenc már mindenestől Jézusé, és sok-sok elrejtett utalás, amelyek éppen a lényeget, a hit teljességének titkait ábrázolják.
Assisi Szent Ferenc néhány rendtársával hosszú évszázadok óta a bazilikában nyugszik. A kriptába lefelé vezető úton elcsendesülnek a zarándokok, megérkezünk az altemplom legrejtélyesebb, elemi szakralitást sugárzó terébe. Ez utóbbi kijelentésem nem túlzás, mindenkit sírás fojtogat, könnyesek a szemek, megrendítő élményt él át szinte mindenki, aki meglátogatja a szent sírját. Szó sincs tömegpszichózisról, csoporthoz tartozási vágyról, vallási fanatizmusól – ami történik, azt rajtunk kívül álló erő végzi el rajtunk. Szent Ferenc sírjánál fiatalok térdepelnek, több tucat látogató imádkozik teljes elcsendesedésben, a sírhelyet pedig a boldogság és a szeretet légköre tölti be – nehéz elmagyarázni az átélt pillanatokat. Odakint aztán mindenki bizakodva tekint az ég felé, és nem körmönfont, mélységesen bonyolult „igazságokért”, hanem egyszerű, tiszta érzésekért imádkozik. Ahogyan a rendalapító is tette.
Visszatérése a hithez, a jézusi forráshoz, az apostolok egyszerű életéhez nem egy ajánlat a sok közül, hanem a megélt keresztyénség a maga teljességében. Aligha véletlen, hogy a sírnál és a templomban megélt csodát protestánsként ugyanúgy hordozzuk, mint katolikus testvéreink. Assisiben ugyanis tényleg nem az a kérdés, mi választ el minket, sokkal inkább a jókívánság bukkan ki mindannyiunkból: ismerd meg Jézust, bízz Istenben, legyen áldott és szép életed, ezt kívánom őszinte szívvel.
Bonyolult lehet mindez, tudom. Pedig a keresztyénséget csakis így szabad és lehet megélni, egyszerűen, őszintén és tisztán – és ha már nem, akkor újra kell teremteni önmagunkban mindent, hogy ne távolodjunk el végleg a krisztusi kegyelemtől. Azt hiszem, Assisi Szent Ferenc tudta ezt. Az umbriai táj gyümölcsökkel, ringó búzával és azúrkék éggel csábít minket további utazásra, mi azonban most másra figyelünk, egyszerűen csak örülünk, hogy Jézus itt járt köztünk, és utat mutatott számunkra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!