Fleck Zoltán bajban van, ezért ferdít, hogy megmeneküljön a felelősségre vonás elől. A baráti sajtófelületeken terjesztett magyarázkodása szerint amikor a Tisza Párt szimpatizánsainak egyik rendezvényén nyíltan a köztársasági elnök elkerülhetetlen zsarolására és megfenyegetésére szólított fel egy reményei szerint bekövetkező ellenzéki hatalomszerzés esetére, akkor ebben „nincs semmi radikális”, mindössze arról beszélt, hogy „politikai eszközök vannak a jogilag nem szabályozott terekben” (sic!).
Csakhogy több probléma is van ezzel a nagyon izzadságszagú érveléssel.
Egyrészt: a köztársasági elnök zsarolása és megfenyegetése nem politikai eszköz, hanem bűncselekmény, éppen ezért nagyon is jogilag szabályozott térben van.
Másrészt: ha a „jogtudós” ezt a védekezést nem most szülte meg, és valóban csak egy ártatlan, de nagyon megalapozott tudományos elmélkedésről lett volna szó, akkor ahhoz miért tartotta fontosnak hozzáfűzni: „Le fogom tagadni”? Miért kellene letagadni, ha teljesen törvényes célra irányul a kijelentése? Azért, mert Fleck is pontosan tudja, hogy nem így van. Mert mi is hangzott el valójában?
„Vannak egy autokrácia lebontásának jogon kívüli elemei. Hadd mondjak egyet, ezt én bátran vállalom ma is. Én azt gondolom, hogy ha egy ellenzéki párt nyer a választásokon (tegyük fel, hogy sikerül relatíve tisztán tartani a választást, tehát nem tudnak mást tenni, mint kihirdetik a győztest aznap éjszaka), ugye ettől még akkor nincs kormány, meg még nem alakult meg semmi, de azon nyomban el kell menni a győztesnek olyan helyekre, ahol (könnyen mondom, mert nem vagyok politikus, tehát nem az én felelősségem), ahol ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt – konkrétan a köztársasági elnököt. Tehát vannak olyan elemek, amelyek nem működnek másként, csak politikai logikával. Le fogom tagadni. De az autokrácia leépítése az nem simulékony gyerekjáték. Az autokrácia leépítése az nem olyan, mint a kormányváltás. Ugye, mindannyian egyetértünk ebben a teremben, hogy nem kormányváltást várunk, hanem rendszerváltást.”
