Mindegyik módszerről megállapítható, hogy az elvi vezérfonala az „egyre szorosabb unió” megteremtésének doktrínája, a jogegységesítésre hivatkozva a föderalista integráció elmélyítése politikai szinten is. Az ilyen „eredményorientált” aktivista ítéletekből saját politikai program bontakozik ki. Tény, hogy az EU alapszerződései sem kifejezett felhatalmazást, sem egyértelmű tilalmat nem tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy az Európai Bíróság lényegében hatáskört tulajdonítson saját magának arra, hogy végső igazságszolgáltatási fórumként aktív és meghatározó szereplője legyen a szuverén gazdasági, társadalmi és kulturális politikák alakításának.

Ilyen adottságokkal fokozott jelentősége lenne a bíróság önmérsékletre való készségének és képességének, annak elkerülése érdekében, hogy a hatáskörével visszaélve a saját preferenciáit normaképző értékekként kezelje, hiszen ezzel az igazságszolgáltatási legitimitását és hitelességét teszi kockára. A hatalmi visszafogottságnak azonban a személyi feltételei sincsenek meg, aminek a kialakulását a bíróság szervezetére és működésére vonatkozó szabályozás nem is törekszik kikényszeríteni.

Az egyes ügyekben eljáró bírók kijelölése abszolút az ő döntésén múlik, erre vonatkozóan nincs olyan automatizmus a bíróság igazgatási rendjében, amit egyébként a jogállamiság nevében a tagállami bíróságoktól rendre megkövetelnek. Egy-egy ügy rendszerint két hónapig nem is kerül bíróhoz, mert az előkészítő bürokrácia (az elnök irányítása mellett) dolgozza fel, és az alapján az elnök felméri az ügy kezelésének a reménybeli végeredmény szempontjából legoptimálisabb módját – beleértve az eljáró bíró(k) kijelölését is. Az elnöknek eleve meghatározó szerepe van a bírák megválasztását előkészítő szakmai tanácsadó bizottság tagjai­nak összeállításában, ezáltal szintén döntő befolyást tud gyakorolni magukra a bírói kinevezésekre is. Mindez garantálja a bírói testület tagjai többségének kritikátlan lojalitását az elnök által megszabott szervezeti működés és az egyes ügyek eldöntése vonatkozásában egyaránt.

A belső működésre rálátással rendelkezők tapasztalata szerint az egyes (fontos) ügyek eldöntése során gyakorlatilag hallgatólagos megegyezések jönnek létre a bírók között a saját ilyen-olyan preferenciájuk érdekében: egyik ügyben történő támogatásért cserébe a másik ügyben viszonttámogatást nyújtanak.

Lenaerts elnök aktivizmus iránti fokozott fogékonysága már 2002-ben nyilvánvalóvá vált, amikor még elsőfokú bíróként egy olyan ítélet megszületésében játszott kulcsszerepet, amit a másodfokú Európai Bíróság éppen aktivista jogi túlkapás miatt helyezett hatályon kívül. Emellett a föderalista elkötelezettségének hangot adva egy cikkében kifejtette azt a meggyőződését, hogy a tagállami szuverenitásnak és az azt megtestesítő alkotmányoknak nincs az európai jog szempontjából érinthetetlennek tekinthető magja. 

Pedig az uniós igazságszolgáltatás hatalmi önmérsékletére különösen nagy szükség lenne olyan történelmi időkben, amikor az unió kereteit szétfeszíti a ráerőltetett föderális identitás minden területen és mindenáron történő érvényesítése.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász