Pozsonyi Ádám

Orbán már szövetséges, nem célpont

Az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége (USAGM) tájékoztatása szerint a jövőben az amerikai adófizetők pénzét nem használják fel szövetségeseik meggyengítésére.

Pozsonyi Ádám

Szabad Európa Rádió célpont emigráció szövetséges 2025. 11. 20. 5:45

Fotó: Wikipédia/Koen Suyk

Vannak érzések, amiket nem lehet egy szóval leírni, kifejezni. Egy ismerősöm jó tíz évvel ezelőtt Kunhalmi Ágnesre mondta pár sör után, hogy az ő viszonyulása a szocialista kis vihogóhoz ambivalens. Majd kacsintott. Levettem, hogy mire gondol, igazából egyet is értettünk. Nem fontos a történet, csak innen ugrott be a szó – aminek kapcsán majd ki fogok lyukadni oda, ahová majd ki akarok egyszer –, hogy ambivalens.

Azt írja a definíció:

„Az ambivalens kifejezés egyszerre két egymással ellentétes érzés, késztetés jelenlétét vagy gyors váltakozását, ingadozását jelenti. Néha viselkedésre is használják.

A két érzés lehet például boldogság és szomorúság, szeretet és gyűlölet vagy vágyakozás és félelem. Ha ambivalens érzéseid vannak egy kutya befogadásával kapcsolatban, akkor egyszerre szeretnéd is befogadni, meg nem is. Ha egyszerre érzel szerelmet és gyűlöletet valaki iránt, azt úgy is mondhatjuk, hogy ambivalens érzéseket táplálsz az irányába.”

Na, most nekem ez a fogalom az alábbi hír kapcsán ugrott be:

„Orbán már szövetséges, nem célpont” – az Egyesült Államok megszünteti a Szabad Európa magyar kiadását. Az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége (USAGM) tájékoztatása szerint a jövőben az amerikai adófizetők pénzét nem használják fel szövetségeseik meggyengítésére, az ügynökség megszünteti a Szabad Európa magyar nyelvű szolgálatát. A Trump-adminisztráció az Orbán-kormányt szövetségesének tekinti, a Szabad Európa működését pedig a magyar kormány meggyengítésére szolgáló eszköznek tartja.

A hírt közzétevő Jordan Conradson újságíró az X-en úgy fogalmazott:

„Megszüntetik a közpénzből finanszírozott, globalista és Európai Unió-párti Szabad Európát, amely támadja és megpróbálja destabilizálni Magyarország nemzeti kormányát.”

Nekem a Szabad Európa Rádió, a SZER, a gyerekkoromat, és félig a kamaszkoromat jelentette. Azt a konyhát, ahol anyám reggel készítette a kakaót, ahová kiültünk a szüleimmel beszélgetni. Zárójel: mai ésszel el nem tudom képzelni, hogy fértünk el abban a kicsiny helyiségben, hogy tudott ott létezni három ember, hogy nem ütközött össze senki senkivel, hogy tudott étkezni egy család úgy, hogy a könyökök nem ütköznek egymásba, és ha nyúlsz a sóért nem bököd meg a szemben ülő homlokát. Nem tudom, a Kádár-korban hogy képzelték ezeknek az épületeknek az életszerűségét. Már sok évvel később, amikor külön költöztem, laktam egy ideig egy panelben, és az ottani konyháról az emlékem annyi, hogy ha a hosszúkás tér egyik felében megérintem a falat, a másik kinyújtott karom ujja pont hozzáér a szemközti falhoz. Igen, két kézzel átértem a két falat.

Alapíts családot magyar! Sokasodj!

Na, de nem ez a lényeg. A kis konyhában a hűtőszekrényre volt állítva a rádió, és ott bömbölt a Szabad Európa. Ha nyáron meleg volt, az anyukám lazán kinyitotta az ablakot, és a Közért felől haladók simán hallották, hogy „Itt a Szabad Európa Rádió, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Híreket mondunk.” Illetve: „17 órakor Forgószínpad. Bányász Kató jelentkezett Rómából.”

Csernobilról itt hallott az ember először, illetve bizonyos zenékről is, ugyanis a Cseke László – eredeti nevén Ekecs Géza – a Tinédzser Party adásában rengeteg olyasmit lejátszott, amit a Magyar Rádió nem. A kommunisták, Brezsnyev meg a Nagy Szovjetunió szidásán kívül főként ezt hallgattam. „A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László.” Ez egyfajta kívánságműsor volt – ifjabbak kedvéért írom –, amiben jeligés alapon lehetett kérni. Például Motorberregő bőregér jeligével kérik Dunaharasztiból a Black Sabbath együttes Paranoid című dalát.

Idióta jeligék voltak, szerintem ebben egyfajta verseny is kialakult. Ki tud kitalálni hülyébbet. Persze ezt is zavarták. Hogy erre mi szükség volt, máig nem értem. Mit nyer azzal kommunista blokk, ha nekem pocsék minőségben lesz meg a Judas Priesttől a Tyrant című sláger?

Anyám sokáig nem hallgatta – ezt a visszaemlékezéseiből tudom –, ’56 miatt. Mindenki várta az amerikai segítséget. Persze semmi nem jött, sőt a Franco által felállított spanyol önkénteseket se engedték átrepülni Németország felett. Megoszlanak a vélemények, hogy uszított-e a SZER. Egyes írások szerint Gallicus (Győri Mikes Imre) nem mondta, hogy „tartsatok ki, jövünk”, csak az Observer egy cikkét ismertette, és a mondat így hangzott el: „Tartsatok ki az amerikai elnökválasztásig”.

Tény, a SZER tevékenységének egyik legtöbbet kritizált fejezete az 1956-os felkelés alatti működés, ami a lélektani hadviselés tipikus példája volt. A Magyar Osztály munkatársai a hazai viszonyok hiányos ismerete ellenére az események közvetítésére vállalkoztak. A szerkesztőket gyakorta átgondolatlan és szubjektív kommentjeik jellemezték. Felelőtlenül adtak gyakorlati tanácsokat az egyenlőtlen fegyveres harchoz, s ezzel számos értelmetlen áldozatot okoztak. Később pedig a fegyverek megtartására szólítottak fel.

Nem vagyok történész. És kicsit lusta is. Az én anyukám egy ideig nem hallgatta, az biztos, aztán a nyolcvanas években csak rávitte a lelkes antikommunizmus. Ebben egyetértettünk – már amennyiben egy tizenhat éves diáknak van önálló véleménye – a Sex Pistols hallgatásában kevésbé, amit szintén leadott Cseke László.

De hát, lássuk be, furcsa is lett volna, ha anyukám ilyet hallgat. Igazság szerint csalódtam is volna benne.

A Wikipédia ezt írja: „42 éven át, 1993. október 31-i megszüntetéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét. Az alapítók és a későbbi vezetők következetesen tartották magukat ahhoz a véleményhez, hogy a Szabad Európa Rádió nem a magyar emigráció intézménye, hanem az amerikai népé és kormányzaté, felelősséggel csak ennek tartozik és nem a magyaroknak. Ezt magyar részről tudomásul vették, a többi között abból is kiindulva, hogy akik anyagilag lehetővé tették és fenntartásáról gondoskodnak, azoké a végső szó.”

A Népszava 2019. június 13-án írt arról, hogy újraindulhat a SZER magyar nyelvű online adása. Információk alapján abból a 770,3 millió dolláros pályázati pénzből jutna erre, amelyet a kelet-európai és ázsiai demokráciák erősítésére szánnak Washingtonban. A pályázatot több amerikai demokrata képviselő, a külügyminisztérium egy magas beosztású hivatalnoka, valamint a Képviselőház úgynevezett megajánlási bizottsága is kiemelten támogatta. A rádió magyar adásának amerikai és magyar támogatói azzal érveltek, hogy nagy szükség lenne egy, a magyar kormánytól független médiumra.

Igen, az nagyon kell ide. Egy független médium. Mint egy falat kenyér.

Aztán nem indult újra, csak netes hírportálként, és most Trump végleg lehúzta a rolót. Biztos túlságosan független volt.

A rock and roll jelentősége elmúlt. Társadalmi üzenetet már nem nagyon hordoz. A keretek ellen lázadni nem tud. Egyrészt, mert nem képes rá, nem engedi a média- és tudatipar – a 80-as években sokkal nagyobb szabadságban éltünk, nyilatkozta pár éve Dee Snider, a Twisted Sister heavy metal zenekar énekese –, másrészt a keretek már le vannak bontva. Mármint „azok” a keretek. A nemzeti-polgári társadalmi és kulturális keretek. Az újak pedig sokkal inkább tabuk, mint száz éve az avítt kispolgári erkölcs. Maradna még persze a művészet, úgy értem, fel lehetne ezt fogni a rock and rollt művészetként is, de arra – éppúgy, mint ötven éve – az emberiségnek csak kis százaléka kíváncsi.

(Borítókép: Sex Pistols együttes)