Alapíts családot magyar! Sokasodj!

Na, de nem ez a lényeg. A kis konyhában a hűtőszekrényre volt állítva a rádió, és ott bömbölt a Szabad Európa. Ha nyáron meleg volt, az anyukám lazán kinyitotta az ablakot, és a Közért felől haladók simán hallották, hogy „Itt a Szabad Európa Rádió, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Híreket mondunk.” Illetve: „17 órakor Forgószínpad. Bányász Kató jelentkezett Rómából.”

Csernobilról itt hallott az ember először, illetve bizonyos zenékről is, ugyanis a Cseke László – eredeti nevén Ekecs Géza – a Tinédzser Party adásában rengeteg olyasmit lejátszott, amit a Magyar Rádió nem. A kommunisták, Brezsnyev meg a Nagy Szovjetunió szidásán kívül főként ezt hallgattam. „A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László.” Ez egyfajta kívánságműsor volt – ifjabbak kedvéért írom –, amiben jeligés alapon lehetett kérni. Például Motorberregő bőregér jeligével kérik Dunaharasztiból a Black Sabbath együttes Paranoid című dalát.

Idióta jeligék voltak, szerintem ebben egyfajta verseny is kialakult. Ki tud kitalálni hülyébbet. Persze ezt is zavarták. Hogy erre mi szükség volt, máig nem értem. Mit nyer azzal kommunista blokk, ha nekem pocsék minőségben lesz meg a Judas Priesttől a Tyrant című sláger?

Anyám sokáig nem hallgatta – ezt a visszaemlékezéseiből tudom –, ’56 miatt. Mindenki várta az amerikai segítséget. Persze semmi nem jött, sőt a Franco által felállított spanyol önkénteseket se engedték átrepülni Németország felett. Megoszlanak a vélemények, hogy uszított-e a SZER. Egyes írások szerint Gallicus (Győri Mikes Imre) nem mondta, hogy „tartsatok ki, jövünk”, csak az Observer egy cikkét ismertette, és a mondat így hangzott el: „Tartsatok ki az amerikai elnökválasztásig”.

Tény, a SZER tevékenységének egyik legtöbbet kritizált fejezete az 1956-os felkelés alatti működés, ami a lélektani hadviselés tipikus példája volt. A Magyar Osztály munkatársai a hazai viszonyok hiányos ismerete ellenére az események közvetítésére vállalkoztak. A szerkesztőket gyakorta átgondolatlan és szubjektív kommentjeik jellemezték. Felelőtlenül adtak gyakorlati tanácsokat az egyenlőtlen fegyveres harchoz, s ezzel számos értelmetlen áldozatot okoztak. Később pedig a fegyverek megtartására szólítottak fel.

Nem vagyok történész. És kicsit lusta is. Az én anyukám egy ideig nem hallgatta, az biztos, aztán a nyolcvanas években csak rávitte a lelkes antikommunizmus. Ebben egyetértettünk – már amennyiben egy tizenhat éves diáknak van önálló véleménye – a Sex Pistols hallgatásában kevésbé, amit szintén leadott Cseke László.

De hát, lássuk be, furcsa is lett volna, ha anyukám ilyet hallgat. Igazság szerint csalódtam is volna benne.

A Wikipédia ezt írja: „42 éven át, 1993. október 31-i megszüntetéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét. Az alapítók és a későbbi vezetők következetesen tartották magukat ahhoz a véleményhez, hogy a Szabad Európa Rádió nem a magyar emigráció intézménye, hanem az amerikai népé és kormányzaté, felelősséggel csak ennek tartozik és nem a magyaroknak. Ezt magyar részről tudomásul vették, a többi között abból is kiindulva, hogy akik anyagilag lehetővé tették és fenntartásáról gondoskodnak, azoké a végső szó.”

A Népszava 2019. június 13-án írt arról, hogy újraindulhat a SZER magyar nyelvű online adása. Információk alapján abból a 770,3 millió dolláros pályázati pénzből jutna erre, amelyet a kelet-európai és ázsiai demokráciák erősítésére szánnak Washingtonban. A pályázatot több amerikai demokrata képviselő, a külügyminisztérium egy magas beosztású hivatalnoka, valamint a Képviselőház úgynevezett megajánlási bizottsága is kiemelten támogatta. A rádió magyar adásának amerikai és magyar támogatói azzal érveltek, hogy nagy szükség lenne egy, a magyar kormánytól független médiumra.

Igen, az nagyon kell ide. Egy független médium. Mint egy falat kenyér.

Aztán nem indult újra, csak netes hírportálként, és most Trump végleg lehúzta a rolót. Biztos túlságosan független volt.

A rock and roll jelentősége elmúlt. Társadalmi üzenetet már nem nagyon hordoz. A keretek ellen lázadni nem tud. Egyrészt, mert nem képes rá, nem engedi a média- és tudatipar – a 80-as években sokkal nagyobb szabadságban éltünk, nyilatkozta pár éve Dee Snider, a Twisted Sister heavy metal zenekar énekese –, másrészt a keretek már le vannak bontva. Mármint „azok” a keretek. A nemzeti-polgári társadalmi és kulturális keretek. Az újak pedig sokkal inkább tabuk, mint száz éve az avítt kispolgári erkölcs. Maradna még persze a művészet, úgy értem, fel lehetne ezt fogni a rock and rollt művészetként is, de arra – éppúgy, mint ötven éve – az emberiségnek csak kis százaléka kíváncsi.

(Borítókép: Sex Pistols együttes)