Amúgy az énekesnőt már érte online támadás azzal a váddal is, ami korunkban olyan, mint a Lola-T gyermekkorunk autós kártyájában. Hát persze, hogy a nácizás áldozata lett, aminél csak a genderfób és az iszlamofób az ütősebb. A kampány Taylor Swift új albumát próbálta szélsőjobboldali jelképekkel társítani. Több platformon, felhasználói fiókokon keresztül népszerűsítette a baloldali kritikákat. „A Gudea viselkedéselemző platform több mint 24 ezer posztot és 18 ezer fiókot vizsgált meg 14 platformon a megjelenést követő két hétben. A bejegyzések egy része azt állította, hogy Swift dalszövegei rejtett üzeneteket tartalmaznak, vagy hogy egy villám alakú nyaklánc a sztár merchkollekciójából az SS jelvényére emlékeztet. Noha ezek az állítások alaptalanok voltak, látványosan terjedtek: a fiókok 3,77 százaléka a diskurzus mintegy 28 százalékát generálta, és egyes időszakokban a posztok harmada botszerű aktivitásból származott.”

Ez már csak azért is muris, mert az énekesnő köztudottan a demokraták szekerét tolta, ezt soha nem is titkolta nyilatkozataiban, úgyhogy oka az egésznek csak az lehetett, ami a másik támadásnak is.

Cui prodest? – tehetné fel a kérdést Ödön bácsi, ha tudná kicsoda Taylor Swift, ha tudna latinul, olvasta volna Senecát, és a kedvenc ellenzéki Facebook-csoportján, meg Arankán kívül bárki más véleménye eljutna hozzá. Azoknak az érdeke ez, akiknek Taylor Swift útban van. A konkurenciának. Nem a kis mezei kommentelők találják ezt ki.

Az erkölcsi felbuzdulásokat mindig a konkurencia találja ki. Ahogy az eddig románozós-szlovákozós ellenzéki kisemberek, most meg hirtelen Benes-dekrétum-aggódók se maguktól találják ezt ki. Az egész Strompová asszonysággal kezdődött, ami szintén egy rejtély. Azt azért szeretném tudni, hogy vajon mi kényszerít egy Sárváron – tehát Magyarországon – élő, Felvidéken született nőt arra, hogy nevét továbbra is az erőszakos szlovákosítás egyik első fegyvereként alkalmazott, szlovák névátírásnak meghajolva használja, és magát ne Stromp Viktória néven nevezze, hanem Viktória Strompová, vagy Strompová Viktória néven jelenítse meg.

Hol voltatok, kedves tiszások, amikor Sebestyén Józsefet agyonverték? Egy szavatok sem volt!

Tizenhat éve él Magyarországon Viktória, és novemberben tette le az állampolgári esküt. Mert amúgy nem lehet jelölt. Strompová Viktória, a Tisza Párt jelöltje üzent Lázár Jánosnak: „Sajnálom önt! Azért, mert ön számára idegen hangzású a nevem, éppen olyan magyar vagyok, mint ön vagy bárki más, aki magyarul álmodik.”

Érdekes, ha egy punkzenekarnak azt a nevet adják, hogy italo disco, akkor lehet, sokan félreértik, és azt hiszik, hogy az egy diszkócsapat. Mert a nevek jelentenek valamit...

Most azonban – így év végére – mégiscsak van miért örülni. Ödön bácsi, aki eddig őrjöngve kommentelgette egy határon túlinak, hogy te román vagy, ott szavazz, ahol adózol, most hirtelen hazafivá szittyul, és követeli a Benes-dekrétumok eltörlését és a Szlovákia elleni kemény fellépést.

Miért most? Ez itt a kérdés.  Ödön most azért beszél erről, mert Magyar Péter erről beszél. S Magyar Péter miért beszél most erről? Mert Szlovákia az – mármint Magyarország mellett –, amely szembemegy Brüsszellel. A magyar és szlovák együttműködés ugyanis jelenleg blokkolja a birodalmi célokat. Peti – mint brüsszelita – ezért hazafiult meg hirtelen, ezért határontúlizik, s Ödön bá ezért írja le az eddig sosem hallott különös szót: Benes-dekrétum.

Reméljük, van annyira ügyes, hogy visszamegy a posztjai közt fél évvel, s kitörli a „Te nem vagy magyar, ha nem itt adózol” pattogását.