idezojelek

Hogyan fordult meg a baloldal és a jobboldal viszonya a háborúhoz?

Korunkban az a jó, hogy voltaképp bárki mondhat bármit. Ez a teljes szabadság kora.

Pozsonyi Ádám avatarja
Pozsonyi Ádám
Cikk kép: undefined
Fotó: -
0

Friedrich Merz német kancellár december 13-án, szombat este tartott beszédében magához Adolf Hitlerhez hasonlította Vlagyimir Putyint, és arra figyelmeztetett, hogy Oroszország agressziója majd nem áll meg Ukrajnánál, s – biztos, ami biztos – Berlin katonákat küld Lengyelország keleti határának megerősítésére Belarusz és Oroszország irányában.

„Ahogyan 1938-ban a Szudéta-vidék sem volt elég, Putyin sem fog megállni” – mondta Merz, utalva arra a Csehszlovákiához tartozó területre, amelyet a nyugati szövetségesek egy megállapodás keretében átengedtek az akkori német birodalomnak. Hitler ezt követően még tovább terjeszkedett Európában.

Korunkban az a jó, hogy voltaképp bárki mondhat bármit. Ez a teljes szabadság kora. Egy szakállas, sörhasú rakodómunkás is mondhatja magára, hogy ő balerina és a neve Jucus, és a német kancellár is példálózhat Hitlerrel egy orosz elnök esetében. És senki nem röhög fel.

Főleg, hogy katonákat küld Lengyelországba.

Mondjuk ez a Szudéta-vidék kérdéskör is zavaros, és vakargathatja a fejét, aki politikailag helyes és elfogadható narratívát talál. Lévén, ha egy adott terület hovatartozását az dönti el, hogy ott perpillanat kik laknak, milyen nemzetiség, akkor vagy jogos volt a Szudéta-vidék Németországhoz csatolása, vagy ha nem, akkor Erdély Romániához csatolása meg a felvidék leszakítása se volt jogszerű. Vagy, ha a trianoni területrablások jogosak, mert ott sok ilyen meg olyan etnikum élt, akkor Putyin igénye is jogos azokra a mai Ukrajnához tartozó területekre, ahol sok orosz lakik. Ej, fene bonyolult ez, ember legyen a talpán, aki átlátja, s főleg megússza ezt mindenféle címkék nélkül, s akkor még Beregszász és Munkács témáját fel sem hozta senki.

Mondjuk, a német kancellár esetében az ember óhatatlan arra gondol, hogy a képzelt barátok mintájára a pszichológiának fel kellene ismerni, hogy egyeseknél léteznek képzelt ellenségek is.

Egykor, régen, a háború indításához elegendő volt körbehordozni a véres kardot, ma ezt digitálisan is véghez lehet vinni. Konkrét hadüzenettel ér fel az orosz vagyon elkobzása, és súlyos bajba sodorhatja az Európai Uniót – figyelmeztetett Orbán Viktor a Patrióta műsorában. A miniszterelnök szerint a befagyasztott 230 milliárd eurós orosz vagyon Ukrajnának való átadása nemcsak jogszerűtlen, hanem veszélyes eszkalációt indíthat el.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nos, ez jelenleg a történelmi tabló, vagyis inkább sakktábla, amin a bábuk mozognak, s a szereplők elfoglalják a helyüket. Ám ami engem leginkább érdekel ezzel kapcsolatban, az a közönség. A nézők hozzáállása és szemléletmódja.

Hogyan fordult meg a baloldal és a jobboldal viszonya a háborúhoz? Mert nagyon megváltozott. Alapvetően mindig a jobboldali közösség – és a jobboldali átlagpolgár – volt egyfajta harcosan hazafias, hagyományőrző, büszke, aki Toldi Miklósról szóló regényt ad a kisebbik gyermekének olvasni, a nagyobbat meg íjászszakkörbe íratja. Aláírásával támogatja, hogy a városukban Rákóczi Ferencről elnevezett utca legyen, március 15-én kokárdát tűz ki, s odaposztolgatja a Vámosmikolai Petőfi Sándor Gimnázium Facebook-oldalára, hogy a pozsonyi csatáról miért nincs egyetlen mondat sem a tananyagban.

A jobboldali ember hitvallása, hogy az országnak legyen erős hadserege, a gyerek járjon többet tornaórára, és ha megkérdeznék, hogy a múltból kik a kedvenc magyar szereplői, akkor mindenféle hősöket, katonákat, uralkodókat, hadvezéreket jelölne meg első körben, s biztos nem meg nem értett avantgárd festőket a 20. századból vagy nőjogi aktivistákat, akik az abortusz szabadságáért álltak ki.

Ezzel szemben az átlag baloldali vagy liberális – bár ez most egy tömb – gúnyolódott a kitöréstúrán, a kurultájon, mindenen, ami ősi, régi, dicsőséges és magyar, s ha a gyereke benyögte, hogy ő nem akar harcolni a hazáért, s amúgy is meleg, akkor a nyakába ugrott és vett neki egy dupla burgert.

Bár szerintem a kitöréstúrán még ma is gúnyolódnak. Ami egy teljesen érthetetlen látásmódot tükröz. Tudjuk, hogy milyen volt a világháború. Tudjuk, hogy jobb lett volna kimaradni és az összes szörnyűségével és Don-kanyarjával képben vagyunk. De azt is tudjuk, hogy kimaradni szinte lehetetlen volt. Ám ha a mostani ukrajnai helyzettel vetjük össze, akkor azt a végső eredőt kapjuk, hogy – progresszív liberálisok szerint – a háború rossz, ha elcsatolt területeket szerzünk vissza, és ősi városaink, valamint több millió honfitársunk felszabadul, ellenben a háború az jó, ha semmi hasznunk nincs az egészből, viszont kapunk egy ötszörös rezsiszámlát.

Ma valami megváltozott.

A baloldal a háborúpárti. A brüsszeli vezetők elköltöttek már több mint százmilliárd eurót erre a háborúra. Korábban azt mondták a választópolgáraiknak, hogy ez nem fog semmibe kerülni. S ők ezt nemcsak elhitték, de megéljenezték. A pénzt meg már elköltötték, s most muszáj valahogy fedezetet teremteni. Ilyenkor már a békejeles pólók nem számítanak.

Németország eközben katonákat küld Lengyelország keleti határának megerősítésére Belarusz és Oroszország irányában. 2026 áprilisától több tucat német katona csatlakozik a lengyel Keleti Pajzs (East Shield) nevű művelethez, amelynek mandátuma 2027 végéig szól. A jelentés szerint a német katonák elsősorban műszaki feladatokat látnak majd el. A minisztérium szóvivője szerint ezek közé tartozik állások kialakítása, lövészárkok ásása, szögesdrót telepítése, valamint páncéltörő akadályok építése.

Úgy látszik, villámháborúk nincsenek. Talán soha nem is voltak.

És ezt a baloldal politikusgarnitúrája, sajtója, közvélemény-formáló rétege és kommentszekciója ünnepli.

Merz, ez az öltönyös fickó persze semmit nem fog megérezni a háborúból. És ez az, ami szintén nagyon megváltozott!

Régen, ha háború volt, az urak, az előkelők mentek elől, ők mentek harcolni, a jobbágy meg otthon maradt. Károly királyt a havasalföldi hadjárat során nagy nehezen lehetett csak arra rábírni, hogy egy közemberével páncélt cseréljen, amikor az oláhok egy szorosban tőrbe csalták a sereget. Nagy Lajos mindig elől ment a csatában, Szent László maga üldözte az ellent, s Kinizsi Pál, a Magyar Királyság országbírója, Zala vármegye ispánja két kardot is forgatott.

A jobbágynak nem voltak jogai, nem szólt bele az országgyűlésen, de nem is kellett meghalnia. Ma ez is megfordult.

Merz, és a hozzá hasonlók döntenek a sorsod felől, de meghalni nem mennek, az európai kisember meg alig szólhat bele bármibe, de ő megy a lengyel határra.

Ma adózol pénzzel, vérrel, gyerekkel. S ami a legjobb ajánlat egy olyan háborúban, amihez semmi közöd, és még hasznod sincs belőle.

És a baloldal erre ünnepel.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.