A földtörténeti negyedkorban élt terror madarakon (Phorusrhacidae) még sokkal jobban látszik a dinoszauruszjelleg, mint a mostani túlélőkön. Ők még közelebb álltak a „klasszikus” dínókhoz, és hát a lábuk is pont olyan. Nem is igen volt ellenségük a korban, a kardfogú macskát leszámítva. Akik bizony a kihalásukhoz is nagyban hozzájárultak.

Na de miért is érdekes ez, és miért is beszélek erről annyit?

Huxley felfedezésének a legfontosabb tanulsága így hangzik: minden jön valahonnan. És ha nem ismered, nem vizsgálod valaminek a történetét, s csak a jelenből indulsz ki, nem fogod érteni. Mindig folyamatában kell nézni a dolgokat.

Ha valaki nem ismer minket, magyarokat, nem ismeri a múltunkat, és távolról nézi ezt az országot, akkor ha elé tesznek egy térképet, melyre az van írva: Magyarország térképe, 2025, területe 93 000 négyzetkilométer, majd mellé egy másikat, amire meg az van írva, hogy Magyarország a 13. században, a macsói, a sói és a szörényi bánsággal, valamint az ideiglenesen a királysághoz tartozó területekkel, lásd, Halics, Lodoméria és Kunország, akkor első blikkre nem hiszi el, hogy a kettő az ugyanaz. Hisz nem is hasonlít! Nehezen hiszi, hogy ez a mostani furcsa területű állam, az ugyanaz, mint a Kárpátok karéját magába foglaló ország. Pedig de. Azok mi vagyunk, onnan jöttünk, ahogy a vadliba a Velociraptorból. A szlovák történészek nem véletlenül találták ki ezt az uhorszko-magyarsko elmebajt. Pont a „honnan hová” jogfolytonosságát akarták ezzel megszüntetni.

Ha evolúciósan nézed a világot, minden a helyére kerül és minden érthető lesz. És látszik, hogy nem is lehet más, mint ami. A dinoszauruszok lényege most is ugyanaz, mint húsz- vagy százmillió éve, és a cirmi cica is pont úgy vadászik a verébre, mint a kardfogú macska a terror madarakra. Legyünk büszkék a macskákra, az egyetlen emlős, amely tizedelni tudja a dinoszauruszokat. A hőskorban nagyok voltak, meg erősek, ma meg repülni tudnak. Na, de a cirmos néha elkap egyet belőlük. A dinoszauruszok lényegileg ugyanazok százmillió éve, a magyar küldetés se változik ezerszáz éve, és a baloldali gazdaságpolitika is egy az egyben ugyanaz, mint Bokros alatt, Kádár alatt, Kun Béla alatt és Magyar Péter álmaiban.

Orbán Viktor legutóbb azt mondta, hogy a baloldal azt gondolja, a pénz akkor van jó helyen, ha a politikusoknál van – vagyis az elvtársaknál –, és a gazdaságban létrejövő igazságtalanságot így oldanák meg. Ennek szélsőséges formája a tervgazdaság, a padláskisöprés.

A baloldal gazdaságpolitikája is voltaképp egy evolúciós termék. Ha ezen a szemüvegen át nézzük, teljesen mindegy, hogy valakin svájcisapka van, mint Marosán elvtárson, lódenkabát, mint Rákosin, vagy slim fit menő feszülős nadrág, mint Magyar Péteren, ezek csak részletkérdések, ez csak a felszín. 

A vadkacsa theropoda lábán úszóhártya van, a pulykáén meg nincs, a strucc vagy a terror madár lába nagyobb és izmosabb, a T-Rexé meg még nagyobb, de világosan látszik, hogy az egy és ugyanaz, és ugyanonnan jön. Bokros-csomag, téeszesítés, padlássöprés, Kun Béla-féle páncélvonat vagy Magyar Péter Brüsszel irányította tervei. A felszín látszólag más, az álruha különböző, de ugyanonnan jön, ugyanazt képviseli, és lényegileg egy és ugyanaz, mert nem lehetsz más, mint az, aki valójában legbelül vagy. Ahogy a Velociraptor vagy a Microraptor tolla se pont olyan, mint a házityúké, de a lényeg nem változik. Onnan jön. Igen, a tojásból. Ami viszont kétszázmillió éve nem változott semmit.

A jobboldali álláspont az, hogy csak annyit vegyünk el, ami a közös célokra kell, a többiről döntsenek az emberek. Hagyjuk náluk, hagyjuk őket gyarapodni. A baloldal álruháinak a vége meg mindig a padláskisöprés. A vegyük el attól, aki szorgalmas, és adjuk annak, aki nem tesz semmit saját magáért. A baloldal az adóemelés, a jobboldal meg az adócsökkentés.

És ez soha nem fog változni, mert minden jön valahonnan, s bár változik a felszín, de a lényeg mindig ugyanaz marad.