Soha nem motoztak meg. Soha nem derült ki. Igazából nem érdekelt senkit, hogy nekünk ilyesmink van, csak a mi szemünk csillogott, és adott nekünk egy kis boldogsághormont, ami minden bizonnyal nem jutott ki a CPg és a Közellenség zenekaroknak, akik viszont két-három évet lehúztak emiatt a sitten.

Na, ez volt az úgynevezett diktatúra, a Kádár-kor valósága, amit – állítólag – már meghaladott a történelem, és a szabadság kora örökre és véglegesen beköszöntött. Ma már mindent lehet.

Hinné az ember, ha nem olvas híreket.

Akkor most jövök én a friss információkkal:

„A 48 éves herefordi Norbert Gyurcsikot 40 hónap börtönbüntetésre ítélték több mint 2000 szélsőjobboldali zenei felvétel birtoklásáért és terjesztéséért, amelyek dalszövegei sértették a terrorizmusra és a gyűlöletkeltésre vonatkozó törvényeket.”

Ez egy hír, amit a BBC is megosztott.

„A vádlott a Worcester Koronabíróságon bűnösnek vallotta magát három bűncselekményben. A West Mercia Rendőrség megerősítette, hogy az ítélet végrehajtása egyidejűleg fog történni.”

Gyurcsik Norbertet nem ismerem személyesen, de egy barátom igen. Koncerteken árul lemezeket, CD-ket – ez a barátom, ha Londonban jár, néha vesz is tőle –, amik közt szép számmal akadtak mindig is különféle brit skinhead meg OI előadók albumai.

Én speciel ezekért az előadókért nem vagyok oda, de ez most a lényeget tekintve mellékes.

Gyurcsik Norbert békésen árulgatta egy koncerten a termékeit, próbálta bezsebelni a hasznot, úgy, ahogy azt sok éven át mindig, amikor megjelent a hatóság, megnézte a kollekcióját, majd szélsőségesnek, gyűlöletkeltőnek minősítette, és eljárást indított ellene.

És most Norbert szépen ülni fog 40 hónapot zenék birtoklásáért.

Több mint három év börtönt kapsz ma Angliában azért, mert olyan zenéket terjesztesz, ami a hivatalos ideológiával szembe megy.

Azért ez durva. Eddig a Kádár-rendszer nem ment el. Hogy CPg meg Mos-OI kazettákért 40 hónap. Legfeljebb elkobozták az embertől. Ha nagyon hangoztattad és nagyszünetben beosontál az iskolarádió fülkéjébe, és erőszakkal betetted a CPg kazettát, és a C.C. Catch meg Madonna után felcsendült, hogy „Áll egy ifjú élmunkás a téren”, akkor kirúgtak a suliból. De se téged, se az apádat nem ültették le ezért 40 hónapra.

Pankotai Lilike meg noÁr ott üvöltözz diktatúráról, ha kérhetem. Ott, a dicső Nyugaton, ne itt, ahol egy méterről ordíthatod a rendőr arcába a sértéseidet, és akkor és azt hangoztatsz, amit akarsz. Elnevezheted a zenekarodat O1G-ről, kiadhatod CD-n, és az áruházlánc terjeszteni fogja. Hallod, Bruti? Ott magyarázz. Nálunk a Hétköznapi Csalódások – a legismertebb hazai punknak hazudott polbeat együttes – meg fellépett raktárkoncerten, szidta Orbánt, pénzt kapott érte, és másnap diktatúráról ordibált.

A 444.hu az esethez ennyit fűz hozzá. „Gyurcsikról annyit tudni, hogy 48 éves, Herefordban él, és nagy biztonsággal kijelenthető a neve alapján, hogy magyar, a tette alapján pedig az, hogy náci.” Tehát börtönbe vethető. Mert ugye ő egy „rossz” ember. Minden diktatúra arra hivatkozik, hogy akinek korlátozza a szabadságát, és lesitteli, az rossz.

Megismétlem, három és fél év börtön zenék birtoklásáért.

Mindig húzom a szám, amikor azt hallom, hogy az idősebb generáció annyival indokolja a mai ellenzék iránti megvetését egy fiatalnak, hogy te nem tudod milyen volt ekkor és ekkor. Ez igaz. De honnan a fenéből tudná? El kell neki magyarázni, sőt, nem is magyarázni, mondani, mesélni, zsongva, duruzsolva, mint a nagypapa a történeteit. És nem úgy, hogy na, fiam, ülj le, most elmondom milyen volt a szemkilövetés. Gyerekkortól kell megmutatni dolgokat, és a gyerekre rábízni, hogy megeméssze. Lehet, évekbe kerül. De az „én jobban tudom” hangzatokra egy kamasz se vevő. Nekem is meséltek otthon, hogy milyen volt az ötvenes évek, egyes sztorikat kívülről tudok, az anyám úgy adta át, hogy szinte novellának megírható Paskó elvtárs, akinek íróasztalfiókjából ott figyelt egy kis tokaszalonna zsírpapírban, meg az iskolai füzet: Paskó János 8/B oszt. tan. És ő volt a párttitkár.

Mindegy, kicsit elkalandoztam. Szóval nem szeretem, amikor ennyivel el van intézve, hogy ti nem tudjátok, milyen volt a diktatúra, de most én is ezt tudom mondani. Egyszerűen nem tudok mást. Ti nem tudjátok, milyen volt a diktatúra! Nem tudjátok, hogy mi a diktatúra!

Én is csak a végét kaptam el. Az utolsó leheletét. De még ez az utolsó lehelet is fültövön vágott, amikor 87-ben mentem a Blahán, bőrdzsekiben, és a szemben jövő rendőr simán leosztott egy pofont. S mikor megkérdeztem, hogy miért, ennyit mondott: Csak.

Szóval, ha tényleg akarod tudni, hogy mi a diktatúra, menj ki Angliába, és árulj tiltott lemezeket egy koncerten. Megismétlem a fogalmat. „Tiltott lemez.”

A roppant idegesítő noÁr szerint, ami most van Magyarországon, az „putyini mintákat követő Orbán-rezsim.” komolyan, ezek elmebetegek.

Gyurcsik Norbert, magyar kereskedő, most bírósági ítélettel negyven hónapot fog ülni tiltott együttesek lemezeinek birtoklásáért.

Kádár alatt azért ennél jobb volt. És ez nem vicc.

(Borítókép: Müller Péter „Sziámi” énekes az URH együttes búcsúkoncertjén 1985. szeptember 13-án)