A hazugságtengerben viszont nagyon nehéz eligazodni. Európa mostani helyzetében pedig kizárt, hogy az egyes országok polgárainak bármibe is hathatós beleszólási jogot adjanak. A lényeget meg olyan ostobaságokkal lehet eltakarni – meg is teszik –, mint amit fentebb idéztem, miszerint a háborúzás ürügyén a hadiipar erősítésére szükség van, és ott bizony lesz hely és remek fizetés mindenkinek, s közeleg a győzelem meg a boldogság. Ám hogy miképpen birkózik meg Európa háborúpárti uniós gárdája a sorkatonaságot vállalni nem akarókkal, a lázadó fiatalokkal vagy saját korrupt és tehetségtelen vezetőgárdája belebukik-e a folytonos hazugságokba, a mindennapos erkölcsi kudarcokba, azt még nehéz megjósolni.

Nagyon ifjú voltam, amikor az iskolában szovjet dalokat is taníttattak velünk. Volt egy olyan dal, amelyben az egyik strófa arról szólt, hogy a béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út, ha összetartunk, rendületlen, legyőzzük végre a háborút. Nem biztos, hogy pontosan idéztem, de az biztos, hogy szovjet mozgalmi dalnak sohase drukkoltam. Most igen. Változnak az idők.

Álljon itt végül egy magyar közmondás: „Nem szégyen felszarvazott férjnek lenni, a szégyen csak az, ha az ember büszkén viseli a szarvát.” Ez a szellemes mondás tökéletesen illik a brüsszeli képmutatókra. Minden szempontból.

A szerző újságíró