Bizony, immár több esztendeje tehetetlenül evickélünk az egyre magasabb szintre emelkedő hazugságtengerben, s bizony egyre gyengülünk, ami az onnét való kievickélésünket illeti. Természetesen elsősorban a háborús helyzetre gondolok, hiszen ezekben a napokban sem érkezett egyetlen reménykeltő hír sem a békéről. Azt viszont megtudhattuk, hogy a háború gőzerővel folytatódik, valamint arról is értesülünk, méghozzá minden áldott nap, hogy mekkora a háborús terepeken a korrupció.

Az én nemzedékem eleddig elképzelni sem tudta, hogy egy háborúnak velejárója, mondhatni fő eleme lehet a mindent elborító korrupció. Az, ami most folyik Ukrajnában. Ki, mint rabol, úgy ítél. És rabol is! Azt is az újságokból tudjuk, hogy Kijev azt szeretné, ha egyre több nyugati hadiipari vállalat menne Ukrajnába, és az ukrán cégekkel együttműködve folytassanak hadiipari tevékenységet. No ezen jelenségről még egy óvodás is kitalálná, hogy jórészt provokációs célja van, végtére is egyszer már megcselekedték, hogy az Egyesült Államokból telepítettek Kijevbe minisztereket, szigorúan a demokrácia jegyében, hát most jöhetnek a hadiipar kiválasztottjai.

Az orosz medvét ugyebár provokálni kell. A magam primitív női logikája azt súgja, hogy ez az „ötlet” is kontinensünk háborúpárti okosainak agyából pattant ki, mert hogy provokáció. Az oroszokat így lehet provokálni, a háborúságot meg fenntartani. Így talán még több arany vécét vásárolhatnak majd az illetékesek, akikről annyit tudunk, hogy nyilvánvalóan háborúpártiak, bár eszükben sincs ennek „mikéntjét” és értelmét megmagyarázni, tehát titkolóznak. Holott folyton-folyvást a demokráciáról papolnak. A nép, az „istenadta” pedig az elkényelmesedett Európában – számomra érthetetlenül – hallgat. Hogy mivel „vezették meg” őket, azt pontosan nem tudom.

Valaha olvasott olyasmiket az ember, hogy egy háború alkalmas arra, hogy egy ország gazdasága megerősödjön – szerintem csak a győztesé. No mármost pontos magyarázat – de még pontatlan sem – nincs arra egyelőre, hogy az istenadta népet ez idő tájt hogyan lehet hathatósan meggyőzni arról, hogy háborúzni kell, mert megéri. Jósolgatnak olyasmit, hogy néhány éven belül orosz támadás várható Európa ellen. Hogy honnan tudják, fogalmam sincs róla. A gazdaságról szóló cikkekben meg azt olvashatjuk, hogy például a német gazdaság már évek óta stagnál, s a munkanélküliség fokozódik. Nos, annyi esze a civileknek, meg a nőknek is van, hogy rájöjjenek, egy ilyen helyzetben a háborús fenekedés arra jó, hogy a fegyvergyárak, s az egész hadiipar megerősítésének ígéretével el lehet húzni a mézesmadzagot az emberek orra előtt, mondván, hogy ez az ágazat jól fizet, és munkahelyet teremt, azaz jöhet a Kánaán.