idezojelek

Niedermülleréken kifogott a „túlturizmus”

A probléma megoldásért kiált, ezzel a kerületvezetéssel, avagy már nélküle.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined
turizmusbulinegyedzsidónegyed 2025. 11. 20. 5:49
Fotó: Koszticsák Szilárd
0

Frölich Róbert és Szabó György rabbik álltak Belső-Erzsébetvárosban annak a kezdeményezésnek az élére, hogy a történelmi  zsidó negyed helyi népszavazás révén váljék ki Budapest VII. kerületéből, majd – mint a minap már tárgyaltak is erről – esetleg Terézvároshoz csatlakozzon. (Amennyiben ott, szintén népszavazás után, befogadják. A történelmi Magyarországon egyébként eredetileg éppen onnan vált ki.) Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere szerint azonban kerületük „egy és oszthatatlan”, miközben a témában tartott önkormányzati ülés az Index helyszíni beszámolója szerint „ordibálásig fajult, volt, aki a képviselők felnégyeléséről beszélt”.

– Emberkísérlet folyik, egy több száz éves negyedet sikerült bulinegyeddé aljasítani – fogalmazott Szabó György. A rabbik elképesztő közállapotokról, piszokról, zajról, közlekedési káoszról beszélnek, a kerületvezetést hibáztatva, amely állításuk szerint a lakókkal szemben a bulinegyed vendéglátósainak érdekét képviseli.

 E sorok írója előrebocsátja: nem erzsébetvárosi lakos, de a kerülethatáron él (az út túloldala már Erzsébetváros), így rendszeresen jár át oda főleg kisboltba, könyvesboltba, illetve családi-baráti körben az egyik Király utcai étterembe. Hogy aztán dolga végeztével iszkoljon is mielőbb haza, mármint gyalog, autóval ugyanis sem közlekedni, sem parkolni nem nagyon lehet annak a kerületnek a belváros felé eső részén. De két lábon sem mindig egyszerű a dolog, ha este a mellékutcák szűk járdáin kisebb-nagyobb csoportokban „turisták” jönnek szembe, nem mind szomjasan.

Döntsenek hát a helyiek! – mi mindenesetre érdeklődéssel figyeljük, mi sül ki a várospolitikai szempontból sem érdektelen kezdeményezésből. A zsidó negyed kiválása alighanem az elmúlt több mint harminc év legnagyobb közigazgatási átrendeződése lenne a fővárosban azóta, hogy Soroksár a ’90-es években elhagyta a XX. kerületet. Lehet, hogy a legmegnyugtatóbb és egyben legegyszerűbb megoldás az lenne, ha Niedermüllerék összekapnák magukat, és érdemben fellépnének azzal a jelenséggel szemben, amely az angol overtourism tükörfordításaként – csúnya magyarsággal – nálunk túlturizmusként vált ismertté. Ehhez segítségül rengeteg példa áll rendelkezésre Európából, noha nincs annak egységes receptje, pontosan hogyan lehet megtalálni a helyi vállalkozásoknak, illetve a lakóknak egyaránt megfelelő egyensúlyt.

 Ehhez lenne szükség megfelelő városvezetésre és szakemberekre.

De nézzünk előbb néhány tényt! Erzsébetváros rengeteg mindennel büszkélkedhet, amivel számos más település kevésbé. Akárhová lépünk, minden négyzetmétere élő történelem, nevezetességeit, köztük a Dohány utcai zsinagógát tömegek látogatják, de a helybélieknek is szinte a bölcsőtől a sírig rendelkezésre áll minden, amire szükségük lehet. Óvodák, iskolák, egyetem, kórház, színházak, pályaudvar, a legkülönbözőbb szolgáltatások, illetve minden nagyobb felekezet hitéleti helyei is megtalálhatók Erzsébetvárosban (velünk szemben még egy mecset is). 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Csak éppen – és ez a „nagy de” – a városrész 49 ezer lakója mindössze két (!) négyzetkilométerre összezsúfolva él, miközben például Eger, egy élhető megyeszékhely ugyanennyi lakosára 92 négyzetkilométer jut. Erzsébetváros messze Budapest legnagyobb népsűrűségű kerületeként eleve hátránnyal indul tehát az élhetőségért vívott csatába. Ehhez még hozzá kell számítani a turistákat. Ongjerth Richárd Hild-díjas várostervező állítása szerint márpedig „a városrészben számítások szerint éjszakánként harminc-nyolcvanezer főnyi, azaz egy Budaörs vagy Szombathely nagyságú város lakosságának megfelelő tömeg fordul meg”. 

Akárhányan is jönnek, nem mindig étvágygerjesztő nyomaikat másnapra is ott hagyják a flaszteren.

Milyen emberekről beszélünk ugyanis? Aligha a kerület történelmi nevezetességeit, így az egyébként is kerülethatáron fekvő Dohány utcai zsinagógát látogató csoportok dajdajoznak, csörömpölnek, piszkolnak és piszkítanak. Az „angol legénybúcsú” régi fogalom a bulinegyedben (persze nem csak angolokról és legényekről van szó), amely a romkocsmáival amúgy zseniális üzleti ötletre épült: autentikus, fotogén kelet-európai hangulatként „marketingelte” a leharcolt bérházi udvarokat és a szedett-vedett bútorzatot. Csak éppen mára túlnőtt az elviselhetőség határán, és terjeszkedik tovább. (Igaz, másutt is: a minap a terézvárosi Nagymező utcát vették túlságosan a birtokukba magukról megfeledkező bulizók; ott erélyesen fel is lépett a polgármester.) A VII. kerületben Niedermüller Péteréken most a sor, hogy megleljék a (magyarra szintén tükörfordított) „legjobb gyakorlatokat” – adópolitikával, a biztonság megerősítésével, a forgalom, a zenei hangerő, a viselkedési normák vagy akármi más jobb szabályozásával. A probléma megoldásért kiált, ezzel a kerületvezetéssel, avagy már nélküle.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.