Frölich Róbert és Szabó György rabbik álltak Belső-Erzsébetvárosban annak a kezdeményezésnek az élére, hogy a történelmi zsidó negyed helyi népszavazás révén váljék ki Budapest VII. kerületéből, majd – mint a minap már tárgyaltak is erről – esetleg Terézvároshoz csatlakozzon. (Amennyiben ott, szintén népszavazás után, befogadják. A történelmi Magyarországon egyébként eredetileg éppen onnan vált ki.) Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere szerint azonban kerületük „egy és oszthatatlan”, miközben a témában tartott önkormányzati ülés az Index helyszíni beszámolója szerint „ordibálásig fajult, volt, aki a képviselők felnégyeléséről beszélt”.
– Emberkísérlet folyik, egy több száz éves negyedet sikerült bulinegyeddé aljasítani – fogalmazott Szabó György. A rabbik elképesztő közállapotokról, piszokról, zajról, közlekedési káoszról beszélnek, a kerületvezetést hibáztatva, amely állításuk szerint a lakókkal szemben a bulinegyed vendéglátósainak érdekét képviseli.
E sorok írója előrebocsátja: nem erzsébetvárosi lakos, de a kerülethatáron él (az út túloldala már Erzsébetváros), így rendszeresen jár át oda főleg kisboltba, könyvesboltba, illetve családi-baráti körben az egyik Király utcai étterembe. Hogy aztán dolga végeztével iszkoljon is mielőbb haza, mármint gyalog, autóval ugyanis sem közlekedni, sem parkolni nem nagyon lehet annak a kerületnek a belváros felé eső részén. De két lábon sem mindig egyszerű a dolog, ha este a mellékutcák szűk járdáin kisebb-nagyobb csoportokban „turisták” jönnek szembe, nem mind szomjasan.
Döntsenek hát a helyiek! – mi mindenesetre érdeklődéssel figyeljük, mi sül ki a várospolitikai szempontból sem érdektelen kezdeményezésből. A zsidó negyed kiválása alighanem az elmúlt több mint harminc év legnagyobb közigazgatási átrendeződése lenne a fővárosban azóta, hogy Soroksár a ’90-es években elhagyta a XX. kerületet. Lehet, hogy a legmegnyugtatóbb és egyben legegyszerűbb megoldás az lenne, ha Niedermüllerék összekapnák magukat, és érdemben fellépnének azzal a jelenséggel szemben, amely az angol overtourism tükörfordításaként – csúnya magyarsággal – nálunk túlturizmusként vált ismertté. Ehhez segítségül rengeteg példa áll rendelkezésre Európából, noha nincs annak egységes receptje, pontosan hogyan lehet megtalálni a helyi vállalkozásoknak, illetve a lakóknak egyaránt megfelelő egyensúlyt.
Ehhez lenne szükség megfelelő városvezetésre és szakemberekre.
De nézzünk előbb néhány tényt! Erzsébetváros rengeteg mindennel büszkélkedhet, amivel számos más település kevésbé. Akárhová lépünk, minden négyzetmétere élő történelem, nevezetességeit, köztük a Dohány utcai zsinagógát tömegek látogatják, de a helybélieknek is szinte a bölcsőtől a sírig rendelkezésre áll minden, amire szükségük lehet. Óvodák, iskolák, egyetem, kórház, színházak, pályaudvar, a legkülönbözőbb szolgáltatások, illetve minden nagyobb felekezet hitéleti helyei is megtalálhatók Erzsébetvárosban (velünk szemben még egy mecset is).




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!