3I/ATLAS: újabb döbbenetes jelenséget produkált a rejtélyes objektum

Valószínű, hogy még sohasem érkezett a világűr mélységeiből egy annyira szokatlan és furcsán viselkedő csillagközi látogató a Naprendszerbe, mint amilyen a 3I/ATLAS intersztelláris objektum. Az üstökösként azonosított vándor, a 3I/ATLAS egy újabb zavarba ejtő tulajdonságát fedték fel a csillagászok, miután röntgen-űrteleszkóppal vizsgálták meg a különleges objektumot. Azt találták ugyanis, hogy az intersztelláris vándor röntgensugárzást bocsát ki magából, ami nagyjából 400 ezer kilométeres hosszúságban terjed ki a 3I/ATLAS körül. Ez azért szokatlan, mert az üstökösökre nem igazán jellemző a röntgensugarak kibocsátása.

Újabb furcsaságot mutatott a különleges csillagközi objektum Fotó: Spectroscopy Online

Idegen objektumok raja kíséri a 3I/ATLAS-t?

A kutatók a röntgenfelvételen látható fényt „halvány emissziós struktúraként” írták le, és azt mondják, hogy ez feltehetően egy diffúz gázfelhő eredménye lehet. A vizsgálatot végző tudósok azonban azt is megjegyezték, hogy az olyan műszeres hatások, mint a vignettálás vagy a detektorzaj, hasonló struktúrákat hozhatnak létre a képeken, ezért további elemzéseket kell elvégezniük annak megerősítésére, hogy a kiterjedt emissziós struktúra valóban a csillagközi objektumhoz tartozik-e. „A továbbiakban az XRISM csapata még inkább finomítani fogja az adatfeldolgozást és elemzést, hogy jobban feltárja az intersztelláris üstökös aktivitását és a napszéllel való kölcsönhatásának természetét” – írja a kutatócsoport.

A 3I/ATLAS üstökös röntgenfelvétele egy halvány emissziós struktúrát mutat, amely körülbelül  400 ezer kilométer hosszan húzódik az objektum körül (Fotó: JAXA(

 Ezzel az új felfedezéssel még tovább gyarapodott a 3I/ATLAS körüli szokatlan jelenségek sora. A mostani új felfedezést megelőzően, még november végén a 3I/ATLAS-ról készült felvételek elemzése során kiderült, hogy az üstökös csóvaszerkezete szintén több mint furcsa tulajdonságokat mutat. E felvételek azt mutatják ugyanis, 

mintha az üstökös több kisebb objektumból álló kísérőrajjal rendelkezne. 

A képeken a 3I/ATLAS magját körülvevő porból és gázból álló felhő, a kóma könnycsepp formájú és nem hátrafelé – ahogyan az üstökösök csóvája a sugárnyomás miatt jellemzően áll –, hanem a Nap irányába mutat, vagyis egy úgynevezett ellencsóvát képez. Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora szerint ez a jelenség arra vezethető vissza, hogy a 3I/ATLAS a nem gravitációs gyorsulása miatt eltávolodott a Naptól a kísérőobjektumokhoz képest. 

Avi Loeb asztrofizikus-professzor, aki nem zárja ki a 31/ATLAS idegen eredetét  (Fotó: Harvard University)

Avi Loeb a legfőbb szószólója annak, hogy a 3I/ATLAS számos furcsa és a hagyományos üstökösöktől eltérő tulajdonsága miatt hipotetikusan azt sem lehet kizárni – noha ennek alacsony a valószínűsége –, hogy az objektum nem természetes, hanem mesterséges eredetű lenne.

„A 3I/ATLAS Naptól való jelenlegi, 270 millió kilométeres távolsága mellett ez az elmozdulás azt jelenti, hogy az objektumok körülbelül 54 ezer kilométerrel közelebb vannak a Naphoz, mint maga a 3I/ATLAS” – írta Avi Loeb. „Ez a távolság összehasonlítható a 3I/ATLAS körüli könnycsepp alakú csóvának a Nap irányába való megnyúlásával”– fűzi hozzá a Harvard Egyetem professzora, aki szerint ha a Naptól mintegy 54 ezer kilométerrel beljebb halad ez a furcsa „kísérőraj”, az összfelülete is jóval nagyobb lehet és akár a mért fény 99 százalékát is visszaverheti.

3I/ATLAS: a furcsaságok csillagközi objektuma

December elején jelentette be a NASA, hogy a saját és más tudományos missziók friss felvételeinek analízise azt mutatja, hogy a 3I/ATLAS felszínén intenzív gáz és fagyott anyag kilövellések, úgynevezett kriovulkanikus kitörések zajlanak. Ezek a jeges anyagkilövellések nagy kiterjedésű spirális gázfelhőket alkotnak az objektum körül ami azt mutatja, hogy a 3I/ATLAS magja forgómozgást végez és ezeket a gázfelhőket nem egyenletesen, hanem kitörésszerűen bocsátja ki magából. 

A 3I/ATLAS többször megváltoztatta a színét is (Fotó: Michael Jäger/Gerald Rhemann/ Space.com)

A spirál alakú jetek mintázata egy olyan összetett belső szerkezetre utal, ami eltér a Naprendszer üstököseinek belső struktúrájától. A Naprendszer üstökösei, amikor megközelítik központi csillagunkat és emiatt felmelegszik a felszínük, gázt kezdenek párologtatni és e gázokból alakul ki az üstökösmag körüli kóma. 

Noha a 3I/ATLAS-nál is megfigyelték a kómaképződést, ám ez sok tekintetben eltér attól, amit eddig a „hagyományos” üstökösöknél tapasztaltunk. 

Először is a 3I/ATLAS extrém mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, szignifikánsabban többet, mint az eddig ismert üstökösök. Másodszor a kómában ugyancsak szokatlanul nagy és ezért anomáliának tekinthető mennyiségű nikkelt mutattak ki. Harmadrészt a kómaképződés már akkor elkezdődött a csillagközi objektum körül, amikor a Naptól való rendkívül nagy távolsága ezt még nem tette volna indokolttá.

A 3I/ATLAS  rendkívül nagy sebességgel száguld át a Naprendszeren (Fotó: ESA/Hubble)

 Ugyanez mondható el a fényességéről, illetve a színváltozásairól is. Az intersztelláris üstökösnek már a Naptól távol annyira megnőtt a fényereje, amit – egyes kutatók szerint – az objektumnak a központi csillagunktól mért távolsága önmagában nehezen magyarázna meg. Avi Loeb professzor éppen ezért azt is felvetette, hogy az objektum esetleg saját fényt bocsát ki. A 3I/ATLAS többször megváltoztatta a színét is, először sárgásfehér volt, majd zöldre váltott végül kékes árnyalatúvá vált. Ezt a színváltozást a kutatók az objektum, pontosabban a kóma kémiai összetételének változásával magyarázzák. 

A 3I/ATLAS több tulajdonsága is igen szokatlannak számít (Fotó: Futura Sciences)

Az üstökös pályasíkjának szöge is rendkívül szokatlan az eklipitikához viszonyítva, és a 210 000 km/órás sebessége ugyancsak nagyon magasnak számít. Valószínűleg a 3I/ATLAS – egy idegen világból érkezett vándorként –, még újabb meglepetésekkel fog szolgálni az elkövetkező néhány hónapban, miközben irdatlan sebességgel száguld vissza a mélyűr végtelen térségei felé.

A 3I/ATLAS a legújabb megfigyelések szerint:

• röntgensugarakat bocsát ki magából,
• ami egy nagyjából 400 kilométer széles burkot alkot az objektum körül,
• és amit az úgynevezett töltéscsere-reakció okozhat a felfedezést publikáló kutatók szerint.