Mire túltesszük magunkat az egyik elképesztő brüsszeli agyszüleményen, már jön is a másik – a mostanin az ember nem is tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Sírni talán még korai lenne, nevetni viszont nehéz, hiszen nemcsak az igazságérzetünket sérti, de még a kontónkra is menne. Brüsszel az Ukrajna-terv részeként azt akarja elfogadtatni az unió egészével, hogy – nincs rá jobb kifejezés ennél a divatszónál – nyúlja le az EU-ban fellelhető több száz milliárd dolláros orosz pénzvagyont, és adja Ukrajnának.
A szándék még csak-csak érthető – igaz, csak a háborúpárti logika mentén –, mert Kijev európai lélegeztetőgépen van, márpedig sem Zelenszkijéknek, sem az uniónak nem nagyon van pénze és terve a hosszú távú finanszírozásukra.
Ám Ursula von der Leyenék azt a hajmeresztő tervet akarják elfogadtatni, hogy az oroszok (nem Vlagyimir Putyin!) vagyonát az EU úgy játssza át az ukránoknak, mintha legalábbis a sajátja lenne. (A vagyon évi pár milliárdos hozamát így is felhasználják, már ez is véleményes.)
Mármost ezt A Pál utcai fiúkból einstandként ismerjük: a vörösingesek vették el Nemecsek Ernőék játék golyóit, egyszerűen az erősebb „jogán”. Nemcsak méltatlan, de veszélyes tervről van szó Brüsszel részéről, amely pedig nem rest lépten-nyomon a jogállamisággal előhozakodni, ha azt valamely tagállammal szemben – gondoljunk csak saját magunkra – fegyverként akarja felhasználni. (A minap tartottak újabb szavazást az Európai Parlamentben a magyar jogállamiságról; a Tisza Párt képviselői csak álltak ott, mint Bálám szamara.) Márpedig elvi alapon is sokan és joggal berzenkednek más vagyonának akármilyen okból történő eltulajdonításától; kivéve persze, ha azt bíróság rendeli el.
Az EU azonban nem világbíróság, ilyen nem is létezik.
Gondolnunk kell a gyakorlati szempontokra is. Belgium, amely az Euroclear pénzintézeten keresztül az orosz vagyon nagy részének kezelője, gondol is – okkal tartva a következményektől. Például attól, hogy az oroszok ezért megbüntetik. De a nemzetközi pénzügyi körforgás egyik kulcsállamaként attól is, milyen mértékben rombolná le egy ilyen lépés a jogbiztonságot és a befektetői bizalmat Európával kapcsolatban. Ha létezik még jogbiztonság a nemzetközi pénzügyi rendszerben, akkor az orosz vagyon elvételét Moszkva reálértéken és kamatokkal felértékelve torolhatná meg valamikor később. Hogy kin is? Természetesen rajtunk – részarányának mértékében hazánk is bűnrészes lenne. (A miheztartás végett: van egyébként az oroszoknál is uniós ellenvagyon, ha kevesebb is.) Továbbá: miért is helyezne el pénzt X ország innentől fogva az unióban, ha láthatóan attól kell tartania, az ő pénzét is eltehetik, amennyiben összetűzésbe kerül mondjuk Y országgal? Végül a terv csimborasszója, hogy ezt a „talált pénzt” – amelyet a tűzre olajat öntő német kancellár szerint Kijevnek fegyvervásárlásra kellene fordítania – egyfajta hitelként adnák Ukrajnának, amelyet csak akkor kellene visszafizetnie, ha Oroszországtól háborús jóvátételt kap.
E ponton már sírunk és nevetünk is, nem tudván, Brüsszelben ennyire naivak, hogy azt hiszik, Ukrajnának áll a zászló a fronton (győztes ugyanis még nem fizetett jóvátételt háború után), avagy annyira képmutatók, hogy ezt akarják elhitetni az európai közvéleménnyel.
Már Washingtonból is integetnek: el kellene felejteni ezt a tervet... Velünk mindenesetre hiába próbálkoznak, így hát a magyar vétó megkerülésére megint csak rafinált jogi megoldásokon törik a fejüket – ugyanúgy, ahogy az orosz energia betiltásának vagy Ukrajna gyorsított uniós felvételének kérdésében is. A brüsszeli háborús gépezet dübörögne tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!