A Tisza olyan megszorításokra készül, amelyekről a Z generáció csak a történelemkönyvben olvashatott

Erős, de még nem lezárt évként értékeli 2025-öt az Alapjogokért Központ főigazgatója: a hangsúly a szuverenitás védelmén, az ideológiai küzdelmekben való helytálláson és a 2026-os választásra való felkészülésen van. A központ szerint a politikai idény valójában csak most fordul rá a döntő szakaszra, és jövő tavasszal a terve szerint ismét megrendezik a CPAC Hungaryt is, amely a nemzetközi jobboldal egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált. Szánthó Miklóst kérdeztük az ország előtt álló kihívásokról.

– Egyértelműen ott, hogy Európa megmarad-e európainak, Magyarország megmarad-e magyar országnak, vagy feloldódik egy kívülről vezérelt, identitás nélküli globalista birodalomban. A liberálisok „ajánlata” anno igencsak egyszerűnek és vonzónak tűnt: elhitették, hogy a politikát lehet világnézetileg semleges alapon csinálni, és hogy ezért a politikát hagyjuk csak rájuk, „szakértőkre”, ők majd hozzák a gazdasági teljesítményt. Csakhogy ez az egész hazugság volt. Idejekorán erre világított rá Csurka István, mikor azt mondta, hogy „a szakértelem bolsevista trükk”. A semlegességi mantrával

lényegében elfoglalták a kultúrát, a tudatipart, a megszorításokra alapozó neoliberális doktrinerség pedig, ami most a Tisza képében akar visszajönni Magyarországon, képtelen volt sikeres gazdaságpolitikát csinálni.

Ezért amikor komoly volt a baj, egy-két ciklusra mindig „visszaengedték” a jobboldali, jobbközép erőket, hogy szedjék rendbe a pénzügyeket, de közben ideológiailag ezeket a pártokat is felzabálta a polkorrekt, progresszív fősodor.

Az ma már tehát világosan látszik, hogy súlyos vezetési gond van Európában, ráadásul a felgyülemlett egyéb problémák, a migrációs válság, a közbiztonság romlása, a demográfiai és versenyképességi hanyatlás, a jóléti állam leépülése, a „szélsőjobboldali” pártok felemelkedése egzisztenciális fenyegetést jelent a régi politikai elitekre.

És ebből ők a háborút látják kiútnak.

Pontosan ez okozza azt a tragédiát, hogy nem veszélyként, hanem lehetőségként élik meg a háborút, és minél több pénzt tolnak bele, annál inkább érzik elkerülhetetlennek az Oroszországgal történő végső összecsapást.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Forrás: Alapjogokért Központ)

– A digitális térben zajló politikai küzdelmekben ma már egyértelműen látszik, hogy a digitális polgári körök (DPK) képesek voltak felvenni a versenyt a globális befolyásolással, és a szuverenista oldal aktív alakítójává vált a nyilvánosságnak. Hogyan értékeli eddigi működésüket, és milyen irányban fejlődhet tovább a DPK ahhoz, hogy hosszú távon is meghatározó társadalmi erő maradjon a szuverenista oldal az online térben is?

– Ugyanaz játszódik le Magyarországon, mint más területeken is az elmúlt tizenöt-húsz évben: a jobboldal feljött egy olyan pályára, amely korábban a liberálisok hitbizományaként volt számontartva. A nemzeti algoritmus előretörésének szimbólumai a DPK-k, és a Szuverenitásvédelmi DPK alapítójaként mondhatom, hogy ez egy abszolút sikersztori. A mi erőnk és versenyelőnyünk abban rejlik, hogy a jobboldal közösségelvű:

nálunk hús-vér csoportokból, létező kapcsolatokból szerveződik digitális szabadságharc, a túloldalon a valós, emberi kapcsolódás nélküli online hálózatokból akarnak létrehozni fizikai összekapcsolódást.

Ez ideig-óráig megy, de a kamuprofilokból és trollokból nem lesz élő sokaság, és az egész hamar szétporlad.

És szerintem ebben keresendő az idei év lényegi politikai fejleményének oka is, nyár eleje óta ugyanis trendforduló van a magyar politikában. A baloldali médiagépezet által mesterséges eszközökkel felfújt tiszás lufi elkezdett ereszteni, és nem volt, ami feszítse. Jöttek a botrányok, a kiszivárgott felvételek,

a napvilágra került megszorítócsomag – mely egyébként éppen a Tisza városi, jobb egzisztenciával rendelkező értelmiségi-vállalkozói bázisát érintené a legdurvábban –, a háborúpárti brüsszeli kitartók nyomása egyre nyilvánvalóbbá vált, Magyar Péter beszédei unalomgerjesztőbe fajultak, a közönség elpárolgott.

A jobboldal viszont szívós, „terepen” történő és digitális munkával visszavette a kezdeményezést, adóemelési tervek helyett az adócsökkentés valóságát kínálja, kívül tartja Magyarországot a háborún és ellenáll a brüsszeli zsarolásnak. Kiderült, hogy a jobboldalnál csak egy jobb választás van Magyarországon: a jobboldal.

– Megalakították a #Szabad Magyarok a Megszorítások Ellen Munkacsoportot. Milyen alternatív szakpolitikai válaszokat tud felmutatni a nyilvánosságra került Tisza-csomaggal szemben?

– 2025 a Tisza számára a lelepleződés éve volt: olyan megszorításokra készülnek, amelyekről a Z generáció csak a történelemkönyvben olvashatott – bár a tiszás bíró lehet, ezeket is betiltatná, mint a Borsot. A Munkacsoportot, reméljük, nem fogja, bár a célunk éppen az, hogy bemutassuk, hogyan is végezné ki Bokros Lajos és a brüsszeli bürokraták szerelemházásságának eltitkolni szándékozott gyümölcse a munkavállalókat, a családokat, a vállalkozókat és a nyugdíjasokat. Egy 7250 milliárd forintos megszorítócsomaggal állunk szemben, mely már 412 ezer forintos bruttó bértől a jelenlegi 15 helyett 22 százalékos kulccsal adóztatna – ez évi 150-200 ezer forintos kiesés lenne már az átlagkeresetnél is, nem beszélve a családi adókedvezmények megvágásáról. Már a kis- és középvállalkozások társasági adója is emelkedne 9-ről 13,5 és 18 százalékra, a nyugdíjasok a 13. és 14. havi nyugdíj nélkül, de özvegyi nyugdíjadóval élhetnének tovább.

Mint Kun Béláéknak, a Tisza baloldali szakértőinek sem kerülte el semmi a figyelmét, ami elkonfiskálható:

a tervezett jövedéki adóemelés szerint a sör literenként 350, a bor 1500 forinttal kerülne többe. És akkor még nem beszéltünk Kéri Lászlóék régi álmáról, a privatizált nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerről. Igen, igaznak látszik a mondás: a jobboldal kormányzásával még az is jól jár, aki nem oda szavaz, a Tiszáéval még az is rosszul járna, aki oda szavazna. A Munkacsoport pontosan arra akarja felhívni a figyelmet, hogy lehet itt zsörtölődni a „zorbánékon” meg felülni baloldali fakenews-hadjáratoknak, de április előtt mindenkinek azt javasoljuk, üljön le és számoljon.

– Közel három évvel az ukrajnai háború kitörése után hogyan látja: közelebb kerültünk-e a békéhez, vagy inkább az eszkalálódó válság felé haladunk? Ebbe a képbe hogyan illeszkednek az orosz vagyon befagyasztását célzó nyugati elképzelések, valamint az Európai Parlament legutóbbi, az orosz földgáz kivezetését érintő döntései?

– Ezek a lépések a szándékos eszkaláció irányába mutatnak. Úgy fogalmaznék: míg a világ a háborúból ki, Európa a háborúba menetel. A „miért?”-re számos magyarázat adódik – téves geopolitikai értékelés, érzelmi bevonódás, gazdasági érdekek –, de én kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy

Brüsszel Európa hadba lépését egyféle „pokoli tisztítótűzként” akarja használni a meglévő társadalmi válságok kiradírozására: mégis ki fog törődni azzal, hogy hány millió illegális migráns érkezik az EU-ba vagy hogy drag queenek „érzékenyítenek” az óvodákban, miközben a családok azon imádkoznak, hogy fiaik ne koporsókban érkezzenek haza?

A másik magyarázat sokkal materiálisabb: a nyugati hatalmak és az EU már eddig is eurószázmilliárdokat öntött a háborúba és Ukrajnának – most épp 90 milliárd eurónyi hadikölcsönt. Ebből 400 milliárd forint jutott volna Magyarországra, ha Magyar Péteren múlna. De ezt a pénzt sose fogják viszontlátni – hacsak Oroszországot le nem győzik, össze nem roppantják a hadszíntéren és jóvátétel fizetésére nem kényszerítik. Tehát Brüsszel fut a pénze után, amiből holnap vér lesz. És ne feledjük,

az atomfegyverek korában egy világháborúban, aki először lő, az másodjára hal meg.

– Reális forgatókönyvnek tartja-e, hogy Trump le tudja zárni az ukrajnai háborút a közeljövőben?

– Az egyetlen ember, akinek a nyomására ki tud itt törni a béke, az Donald Trump. Ő – és Orbán Viktor – érti meg igazán, hogy világrendszerváltás van, és ha a Nyugat nem a saját érdekei szerint cselekszik, elvész. Az USA a maga részéről teszi is ezt: beszélnek Oroszországgal, nem játszanak demokrata ideológiai világcsendőrt, és szerintem egy hosszútávú versenyre és együttélésre rendezkednek be Kínával. Ebben a felosztásban Európa egyre kisebb szerepet játszik, és amúgy is lemarad a világgazdasági versenyben. Pont elemi érdeke lenne nem feláldozni magát Ukrajna kék-sárga oltárán, pont ellenérdekeltnek kellene lennie abban, hogy Moszkvát Kína karjaiba hajtsák – de éppen ezt teszi, Kína mára az orosz nyersanyag legnagyobb felvásárlója lett például LNG-ből.

Brüsszel tényleg egy elmegyógyintézetre kezd hasonlítani, ahol az ápoltak vették át az uralmat.

És erre csak Orbán Viktor hívja fel a figyelmet, és ha Európa háborúba is lép – amire szerintem sajnos jó esély van –, Magyarországnak ebből ki kell maradnia. Ez elemi érdek a magyar nemzet túlélése szempontjából.

– Miben különbözik Trump világlátása a jelenlegi progresszív–globalista irányvonaltól?

– Szerintem abban, hogy egész egyszerűen normális – és a mai nyugati politikai elitet tekintve ez különlegességnek számít. Nem hülyült meg a woke-tól, nem akarja átírni a történelmet, nem szexuális és „nemi” identitások alapján osztja fel a társadalmat, és nem gondolja, hogy a nemzeti büszkeség múló romantikus ábránd lenne. Józan ész, haza- és békepártiság – ez az, ami összeköti az amerikai és magyar jobboldalt. És ami frusztrálja a progresszív globalistákat Sorostól von der Leyenen át Magyar Péterig és a Telex szerkesztőségéig.

– A nemzetközi jobboldali hálózatok erősödése mennyiben alakíthatja át politikai erőviszonyokat Európában?

– Szerintem van remény – aminek éppen a magyar jobboldal az egyik motorja –, de nem esnék a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába. Nyugat-Európában ma nincs valós demokrácia, nincs véleményszabadság, a régi elitek mindent megtesznek az általuk uralt intézményeken keresztül, hogy megakadályozzák a rezsimváltást. Persze, ott van már Babis vagy Fico Magyarország mellett, de Lengyelországban felszámolták a jogállamot, Ausztriában hiába nyer, kormányra nem kerülhet az FPÖ, ahogy Hollandiában Wilders még kormánytag sem lehetett, az AfD a betiltás szélén áll, Le Pen nem indulhat a következő választáson Franciaországban. Utóbbi, mint alapító tagállam a kulcs szerintem: ha ott a Le Pen helyett indítani tervezett Jordan Bardella győzni tud – pontosabban: engedik győzni – a ’27-es elnökválasztáson, az trendfordító lehet. Ha nem, Nyugat-Európa elveszett.

– Végezetül: ha egy mondatban kellene összefoglalnia, mi lesz 2026 legnagyobb tétje Magyarország és tágabban Európa számára?

– Legyünk önzők, és hagyjuk Európát! Magyarország számára a jövő és a jövő évi választás legfőbb tétje, hogy ha Európa háborúba is lép Ukrajnáért Oroszországgal szemben, ebből Magyarország hogyan tud kimaradni. És leginkább:

ki az, aki kívül tudja tartani Magyarországot ezen a háborún?

És a válasz tényleg egy mondat: Orbán Viktor. A ’26-os év jelszava tehát: fel, győzelemre!

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Forrás: Alapjogokért Központ)