Ugyanígy áll a helyzet a háborúval kapcsolatban is. A háborús pszichózisban égő Brüsszel eddig is minden követ megmozgatott, hogy belekényszerítsen minket a konfliktusba. Egy ideig Joe Biden amerikai kormánya is erre presszionált minket a baloldali melegaktivista nagykövetén, David Pressmanen keresztül, aztán jól megbuktak. Brüsszel ezután Kijevet is bevetette, az ukrán vezetés beállt az ellenzék mögé, a Tisza Párt felvállalta az ukrán uniós törekvések képviseletét.

A történelmi példák sántítanak egy picit, egy az egyben nem ugyanaz történik most a kontinensen, mint száztizenkettő, vagy nyolcvanhét éve történt, de a világhatalmak egyes vezető politikusainak természete tényleg hasonlít az elődökére. A történések dinamikája, a háborús pszichózis fokozatos kialakítása, adagolása sem változott.

A geopolitikai helyzet most tényleg zűrzavaros, ebben az örvénylő helyzetben a nyugodt, átgondolt, megfontolt lépések a leghatékonyabbak.
A politikai stabilitás, a stratégiai irányultságú kormányzás a Fidesz–KDNP legnagyobb erőssége. A nyugati baloldali blokkosodással szemben a konnektivitás, a világhatalmakkal kialakított partneri viszony, a jó kapcsolat folytatása biztosíthatja egy olyan adottságokkal rendelkező ország biztonságát, mint Magyarország. És ez lehet a biztosítéka annak is, hogy a mostani örvénylő válsághelyzetből is sikeresen kerüljünk ki.

Az akkori események arra tanítanak minket, hogy éles helyzetekben stabil, megingathatatlan szuverenista kormányra, erős szövetségesre, éles eszű és nagy intellektusú, tapasztalt miniszterelnökre, szilárd, erős államra van szükség. Sajnos az előző évszázadban leginkább a sodródás jellemezte az akkori szerepünket, ma viszont más a helyzet.

Az elmúlt évek hatékony kormányzása lehetővé tette, hogy alakítói legyünk az európai és a világpolitikának is. A bevándorlás elutasítása tíz évvel ezelőtt előbb a kontinensen váltott ki óriási visszhangot, majd globálisan is. Az orosz–ukrán háború során a béke következetes képviselete pedig egyértelművé tette: az ország lakosságszáma és mérete nem számít, ha valaki – egyedül Európában – a fékevesztett öldökléssel szemben felemeli a hangját és cselekszik a békekötés eléréséért. Hatalmas dolog, hogy Washington, Donald Trump elnök nyíltan kiáll Magyarország mellett, ilyen szoros, szövetségesi kapcsolatunk – és ez nem túlzás – még nem volt soha az amerikaiakkal. 

Brüsszel Trumppal szemben az avítt liberalizmust képviseli, amin már rég átlépett a történelem. Ezért sem vagyunk mi, magyarok – Trump szövetségesei és forradalmának európai előfutárai – kívánatosak a klubjukban, de ez nem nagyon számít, hiszen mi sem rajongunk az ő klubszabályzatukért. A teen­dő, hogy ezeket a szabályokat megváltoztassuk.

De ne legyünk naivak, ők igazi hamiskártyások, ezért hozták itthon létre a Tisza Párt projektjüket. Rajtuk keresztül a már leszerepelt neoliberális, megszorító politikájukat erőltetnék, a panoptikumból kiszabadított, régi szoci, SZDSZ-es hazai harcostársaikkal együtt. Nekik tényleg ez a harc lesz a végső. A párt arcaként előretolt Magyar Péter nem is rest hangoztatni, hogy „csak egy kis szuverenitásunkról kellene lemondanunk”. Persze, a pártelnök a népszerűtlen tiszás gazdasági megszorítócsomagot, a drasztikus adóemeléseket, a vagyonadót, a fizetős egészségügyet, a 13. havi nyugdíj elvételét, a családi adókedvezmények megszüntetését inkább titkolta volna, de ez nem jött be, lebuktak. A háborús sorkötelezettségről maga a Tisza katonai tótumfaktuma beszélt, ahogy a párt egyik alelnöke követendő példaként minősítette a nyugati migrációs szabályokat. A Tisza ukránpártisága tény, különben nem szavaztatták volna meg tavaly tavasszal Kijev brüsszeli tagságáról a szimpatizánsaikat, és nem kapott volna 58 százalékos többséget sem a felvetés.

Ne adjunk több esélyt a XX. századnak, nyerjük meg a jobboldallal a XXI. századot!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője