„A holnapba mennék, a múlt nem érdekel, azt lezártam”

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Zacher Gábor.

– Mi a legszebb emléke?
– A fiam születése.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– Nem vágyom ilyesmire, az mindig valami furcsa és meg nem értett történetről szól.

– Mi volt a kedvenc munkája?
– Mindig az, amit aktuálisan végzek. Most épp a Honvédkórház.

– Milyen étellel lehet kikergetni a világból?
– A paradicsomos káposztával.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– A holnapba mennék, a múlt nem érdekel, azt lezártam. És a jövőben sem mennék messzire.

– Mi az, ami nélkül nem megy emberek közé?
– A pipám nélkül, szenvedélyes dohányos vagyok.

– Ha megváltoztathatnék egy dolgot magamon, akkor…
– Nem akarnék semmit megváltoztatni, meg vagyok elégedve a világgal és önmagammal is.

– Mi volt a legjobb bor, amelyet valaha ivott?
– Nem iszom alkoholt, nem értek hozzá. Borparaszt vagyok. Sőt teljesen alkoholparaszt.

– Amikor tükörbe nézek, azt látom, hogy…
– Lehet, hogy meg kellene igazítani a szakállamat. De nem feltétlenül igazítom meg.

– Bár csak sosem hordtam volna…
– Cilindert. De azt nem is hordtam. Igazából nincs olyan ruha vagy viselet, amelyre azt mondanám, hogy nem kellett volna soha felvennem.

– Kit szeret a legjobban?
– A gyerekemet.

– Mi az, amiről régen azt mondta, ilyet sosem fog tenni, aztán mégis csinálja?
– Soha nem mondtam azt, hogy ne mondd, hogy sosem. Mások pedig sosem mondták volna, hogy huszonhárom év után el fogok válni egy új szerelem miatt.

– Milyen emlékezetes dolgot vásárolt az utóbbi időben?
– Ó, nem olyan régen voltam Prágában, és gyönyörű pipákat vettem magamnak! És vettem mostanában csodálatos barokktrombita-lemezeket is.

– Mi miatt szokott késni?
– Talán a fránya pesti forgalom miatt. Azt nem könnyű mostanában legyőzni.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?
– Az, hogy ott tartok most, ahol tartok. Minden szempontból.

– Min szokott bosszankodni?
– Az emberi butaságon. Gondoljon bele: egy orvos, aki kórházban dolgozik, naponta betegek sokaságával találkozik. Ott vajon milyen gyakran lehet emberi butaságba belefutni?

– Mire a legbüszkébb?
– A fiamra.

– Hogyan szokta kipihenni magát?
– Futással. Napi rendszerességgel futok hat és tizenöt kilométer közötti távot.

– Mi volt a legnagyobb büntetés, amit kapott?
– Amikor a k betűt nem tudtam rendesen leírni az iskolában, akkor egymás után százszor le kellett írnom. Folyóírással, elsős koromban, amikor még csak hatéves voltam.

– Mi volt a legnagyobb szabálysértés, amit elkövetett?
– Valószínűleg mentem már ötvenes táblánál ötvenöttel. Amúgy eléggé szabálykövető vagyok, nem piálok, nem cuccolok, igyekszem az emberi kapcsolataimat is normális keretrendszerben tartani. Szóval szerintem ez a legdurvább dolog, amit elmondhatok.

– Melyik történelmi személyiséggel azonosítja magát leginkább?
– Egy hasonló balkezessel, Julius Caesarral.

– Melyik élő embert tartja a legtöbbre?
– A kedvencemet, Boldoczki Gábor trombitaművészt.

###HIRDETES2###

– Kitől tanulta a legtöbbet?
– Az eddigi főnökeimtől. De én meg elég hamar főnök lettem.

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?
– A zeneit. De azért jól elvagyok nélküle.

– Milyen tulajdonságot szeret leginkább egy nőben?
– A kezét.

– Mi ön szerint a tökéletes boldogság?
– Amiben most benne vagyok a párommal, a fiammal és a munkámmal.

Névjegy

Zacher Gábor 1986-ban végzett a Semmelweis Egyetemen, és már tanulmányai alatt műtősfiúként dolgozott a Honvédkórházban. Az egyetem és a kórház mellett folyamatosan mentőzött, tizennyolc évig mentőtisztként, majd mentőorvosként vonult a betegekhez. A Honvédkórház baleseti sebészetéről 1998-ban került a Korányi intézetbe, ahonnan megszervezte az országos toxikológiai ellátást. A főorvos 2013-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ klinikai toxikológiai osztályának vezetője volt. 2014-ben igazolt át a Honvédkórházba, amelynek sürgősségi osztályát vezeti. Róla szóló portrénkat itt olvashatja.